Rachel Harrison ?Fekete bárány? című regénye egy sötét, szarkasztikus és
vérfagyasztó családi horror, amely egyszerre feszegeti a vallási közösségek, a
családi traumák és a női önazonosság kérdéseit. A főhős, Vesper Wright, már
tizennyolc évesen elmenekült otthonról ? nem véletlenül. A Virgil nevű, mélyen
vallásos közösségben felnőve megtanulta: aki egyszer elhagyja a családját, az
többé nem térhet vissza. Vesper azonban egy nap meghívót kap szeretett
unokatestvére, Rosie esküvőjére, amelyet a családi farmon tartanak. Vajon miért
várják vissza? Ki akar békülni vele ? vagy valami hátsó szándék vezérli a
meghívást? Bármi is az igazság, Vesper érzi, hogy mennie kell ? még ha ezzel
vissza is kell térnie abba a mérgező környezetbe, ahonnan egykor elmenekült. Még
ha találkoznia kell is anyjával, Constance-szel, az egykori horrorfilm-sztárral,
aki máig úgy érzi, mindenkinél különb. Hazatérése után Vesper szörnyű titokra
bukkan, amely szembesíti őt családja sötét vallásával és saját hitetlenségével
is. A regény egyik legnagyobb erőssége Vesper karaktere: szarkasztikus, makacs,
sebezhető, és minden pillanatban hihető. Harrison írása egyszerre humoros és
hátborzongató, a családi horror elemei pedig végig erős pszichológiai mélységgel
párosulnak. A történet lassan, fokozatosan bontja ki a családi titkokat,
miközben a főhősnek döntenie kell: elfut a múltja elől, vagy szembenéz vele, és
végleg lezárja a családi örökségét. A Fekete bárány nemcsak a szervezett vallási
közösségek és a család árnyoldalait mutatja be, hanem azt is, hogyan lehet egy
mérgező örökséget megtörni. Harrison regénye tele van sötét humorral,
társadalomkritikával és vérfagyasztó jelenetekkel ? miközben végig érezhető
benne a horror műfajának szeretete és a női főhősök ereje. ?A Fekete bárány
Rachel Harrison szerelmes levele a horror műfajához? Ez a regény egyszerre
fesztelen és vicces, ugyanakkor sötét és vérfagyasztó. Ismerős témákkal játszik,
sokszor ránk ijeszt, miközben a stílusa lehengerlően érzelmes.? ? The New York
Times