Ha él azokkal a lehetőséggel, amelyek a Mátrixfilozófiá-ban rejlenek, talán
földi élete végéig számolnia kell majd a következményekkel. Hajlandó Ön erre?
Vagy inkább visszateszi ezt a könyvet a polcra, és a Mátrix továbbra is csak egy
mozifilm marad? Most megadatott a lehetőség, hogy döntsön. A piros vagy a kék
kapszulát választja? Van mersze alámerülni, hogy meggyőződjön róla, milyen mély
a nyúl ürege valójában? Még soha olyan filozofikus filmet nem készítettek, mint
a Mátrix, amelynek gyors sodrású cselekménye a filozófia egyik fogas kérdésén
áll vagy bukik: Valóság lesz-e az álomból attól, hogy a világ, ahogy ismerjük,
nem több egy álomképnél? És ha megadatna számunkra az a lehetőség, hogy egy nagy
levegőt véve átlépjünk egy valóságosabb, ám kevésbé kellemes világba, vajon
megróhatna-e minket valaki azért, ha mégis az álmot választjuk? Mi is a valóság
valójában? Miért van az, hogy az elveink az intelligens elektromos szerkezetek
fölött állnak? Létezhet-e az elme test nélkül - és elme nélkül a test? A
Mátrixfilozófiában jónéhány szakember értelmezi a filmet a saját nézőpontjából:
metafizikailag, az ismeretelmélet felől, etikailag, illetve az esztétika
szempontjából. Eddig rejtett mélységek tárulnak fel a Mátrixban, ebben a cseles
műalkotásban, amelytől gyakran csak azok a következtetések elképesztőbbek,
amelyekre a tanulmányokat író filozófusok jutottak a film nyomán. Aki
megkockáztatja, hogy elolvassa a kötetet, mostantól garantáltan máshogy fogja
látni a világot, amelyben élünk. Végül is mindegy, hogy az olvasó mit eszik a
filozófián, mert ez a könyv egy egész lakomával várja. Ha az olvasót is ugyanúgy
összezavarta a film, mint Keanu Reevest, akkor ezt a könyvet vegye a kezébe.