Om! A magasztos lelkek tökéletes szemlélődésük (Pasjanti) során úgy észlelik a
Legfelsőbb Úr, Srí Visnu jelenlétét saját önvalójukban, mint a mennyekben
ragyogó Napisten mindent átható fényét. Rig-véda 1. Mandala 22. Sukta 20.A
Puránák a Védák kiegészítő részeként az ősi indiai irodalom és költői
kreativitás gyöngyszemei. Örök érvényű eszmék forrásai ma is.Indiában háromféle
történetmondó hagyomány létezik, ám ezek közül az első a Purána Pravacshana, ami
szó szerint annyit tesz: ?a Purána részletes kifejtése?. A történeteket ősidők
óta, az előadóművészet mestereinek számító Pauránikák mesélik el. A Visnu Purána
maga egyike a tizennyolc Mahápuránának és mint ilyen egyfajta szintézise az
indiai kultúrának és filozófiai gondolkodásnak.Emellett olyan gazdag földrajzi,
történelmi leírásokkal bír, amelyek hidat vernek az ókori bölcsek és a modern
tudósok vagy igazságkeresők világa között. Fontos megjegyezni azt is, hogy
többféle, némileg különböző, összességében hétezer versszakot számláló, ám
teljességgel hiteles kéziratok formájában maradt ránk. (Visnu-purána II.)A
hagyomány úgy tartja, hogy az eredeti Visnu Purána huszonháromezer versből állt.
Az írás ősiségére utal az is, hogy számos olyan témát tárgyal, amelyekről a társ
Puránák nem tesznek említést. Bizonyos részei a Kr.e. II., míg az anyag többsége
a Kr.e. I. évezredből származik, de vannak hozzánk közelebb eső betoldások is.A
Visnu Purána különleges vonása, hogy a harmadik részében maga a bölcs Vjásza
kerül bemutatásra, de nem, mint szerző, hanem mint a Védák, az Itihászák és
Puránák rendszerezője, összefoglalója. Ezt jelenti a Vjásza, azaz szerkesztő
szanszkrit név is. Több Vjásza létezett, akik időről időre újra rendszerezték,
felfrissítették az óind írásokat, ahogyan ez szükségessé vált a különböző korok
előrehaladtával. A legutóbbi elismert Vjásza neve Krisna Dvaipájana volt.A
védikus irodalom különleges gyöngyszemét tartja a kezében az olvasó, egy ősi
világ és gondolkodásmód hiteles és költői lenyomatát.