Az ember a legtökéletesebb eszköz a tudat kifejezésére, mivel képes az
önmegvalósításra és az Igazság felismerésére az érzékszervekkel felfogható
jelenségeken túl is. A hétköznapi észlelés, az értelem és a logika nem elégséges
eszközök, hogy mélységében megismerhessük a világot, annak forrását s e kettő
valódi kapcsolatát. Az emlékezet, a képzelet és az intuíció segítségével
megérthetjük és befogadhatjuk a természeti törvényeket, és belső fejlődésre
használhatjuk e titokzatosnak látszó erőket.Mivel a tudat az élethez hasonlóan
osztatlan és egységes, éppen ez az oka, hogy az értelem felosztó,
mennyiségközpontú módszere nem elégséges ezek vizsgálatához. Az intuíció által
feltárt valóságot nehéz mentálisan lekövetni, azonban a valóság szeretete, a
megértés és átélés szándéka lehetővé teszi, hogy összekapcsolódjunk egy elmén
túli észleléssel. Ennek valóságértéke és harmóniája folyamatosan megérint és hat
ránk, mivel ez a középponti tudatosságnak az anyagon átszűrődő igazsága. Az
intuíció révén objektíven tájékozódhatunk a valóságról, s beléphetünk az élet
belső lényegébe.Bergson nézeteit és a védikus filozófiai hagyatékot alapul véve
egy átfogó gondolatrendszert, a gyakorlatba átültethető és megtapasztalható
tudást találunk, mely az élet egészét felöleli, s melynek révén mélyebben
megérthetjük és szisztematikus átalakíthatjuk önmagunkat, hogy közelebb
kerüljünk a teljességhez. Mind Bergson, mind az ősi hagyomány utat mutat és
eszközöket ad, melyek elvezethetnek az igazsághoz, lehetőséget biztosítanak a
megismerésre, továbbá inspirációt és magabiztosságot nyújtanak, hogy létezik
közvetlen találkozás a valósággal ? mindezt egymást kiegészítő és felerősítő
módon teszik, hogy elősegítsék a teljeskörű tapasztalást.