Padit Radzsmani jógakönyvében az áll, hogy a test elhagyásának időpontjában
lényünket uraló gondolat határozza meg túlvilági tudatállapotunkat. Az egyéni
tudat ugyanahhoz a gondolatmintához tér vissza, amelytől a test elhagyásának a
pillanatában elvált. Ha öntudatlanul távozunk, képtelenek vagyunk tudatos
ellenőrzést gyakorolni gondolatmintáink felett, ennek hiányában, pedig egy, a
gondolataink kútforrásául szolgáló, régóta dédelgetett érzelmeinkből fakadó
erőteljes gondolathullám ejt rabul. Ám a karmától megszabadult, lelkileg képzett
ember képes tudatosan elhagyni a testét. A bölcsek, miközben elsajátítják a test
fokozatos és tudatos elhagyásának módszerét, meditációjukban egészen a halál
torkáig merészkednek, majd újra és újra visszatérnek. Ezek a látók saját tudatuk
belső világát tanulmányozzák a lélek fényénél. Tapasztalataik egyáltalán nem
hasonlítanak a halál markába került, majd onnan valami módon kiszabadult emberek
halálközeli élményeihez, amit pedig a mennyről és pokolról, Istenről, a
gonoszról, és az angyalokról mesélnek, az eltér a vallásos szövegekből ismert
képtől, és fontosabb is azoknál.