Szerző: Markó Béla Kalligram Kiadó, 2025 Nagyanyám hangjára nem emlékszem már,
csak a kék szemére. Meg arra, hogy azt álmodtam, fut a réten három árnyék,
hatalmas gumikerekeket gurítanak maguk előtt. Amíg aztán egyszer egy szekér fát
hoztunk nagyapámmal az erdőről, és végre megtudtam, mit jelent, ha a lejtőn
leérve megoldják a lánccal megkötött kereket. A szólás még él. De már se kerék,
se lánc, és rég odalett anyám tehene is. Mi még vagyunk néhányan. Egy ideig
már-már rendszerhű gyerek voltam, fogadtunk egy tízlejes csokoládéban a
barátommal, hogy szerinte nem az oroszok, hanem az amerikaiak szállnak le
először a holdon. Szerintem a szovjetek. Szelíd ellentét volt ez, semmi
konfliktus, ők buzgó katolikusok voltak, később pap lett a bátyja, de ez a
fogadás sem rendítette meg a barátságunkat. Ő nyert, nem rögtön, csak évek
múlva, én meg kétszeresen vesztettem. Templomba sem jártam, az amerikaiakban sem
hittem. Sőt, háromszoros vereség volt, mert attól kezdve, hogy egy
világbajnokságon futballban kikaptunk a szovjetektől, már én is úgy emlegettem
őket: az oroszok. A tízlejes csokoládéval pedig máig tartozom a barátomnak.
Ideje lenne megadnom. Igen, nagy volt a Péter nevű cár, nagy volt az Októberi
Szocialista Forradalom, amely egyébként tényleg olyan nagy volt, hogy nem is
októberben, hanem november 7-én ünnepeltük, nagy volt a Honvédő Háború, és
később nagy volt az orosz tisztek tányérsapkája is. De a mulandó nagyságon innen
és túl nagy volt az ég, a föld, Szibéria és a Csendes Don is. A kötet adatai:
Kötés: keménytáblás Megjelenés éve: 2025 Terjedelem: 146 oldal