Jóanyád! Szülői szerepben a B oldalon De hogyan is boldoguljunk szülői szerepben
a B oldalon? Hogyan feleljünk meg saját és persze a gyerekünk, unokánk
elvárásainak túl a negyvenen, az ötvenen, a hatvanon is? Tudják, miben
hasonlítanak a tökéletes anyák és a boszorkányok? Nem léteznek. A sok frusztráló
fotó a közösségi médiában és a saját szülői botlásainkat megvető pillantásokkal
kitüntető barátnő ugyanazt akarja: hogy érezzük magunkat pocsékul, legyünk
elégedetlenek magunkkal, amiért képtelenek vagyunk elérni a csúcsot ebben a
nehézségei mellett is gyönyörű női szerepben, az anyaságban. Míg a tökéletesség
elérhetetlen, jó anyának lenni megugorható feladat, még ha minimum három egyenlő
részre szakít minket a munka-férj-gyerek szentháromság, és a negyedikről,
önmagunkról túl gyakran meg is feledkezünk. Különösen sok a kihívás azon a
bizonyos B oldalon, hiszen van, aki csak ekkor lesz afféle last minute anya, és
nem csak a gyerekek, de a fiatal anyatársak is csókolommal köszönnek a
játszótéren. Ha pedig nagy gyerekünk van, már szoronghatunk is, hogy mikor
hagyja el a családi fészket. Vagy éppen azon, hogy mikor hagyja már el. És sokan
készülünk rá, vagy már meg is kaptuk a nagymama szerepét. Mindeközben harcban
állunk az idő múlásával, egyre gyakrabban akarjuk levágni magunkat a családi
képekről, és megrökönyödve nézünk volt osztálytársainkra, hogy mégis kik ezek a
vénasszonyok... De hogyan is boldoguljunk szülői szerepben a B oldalon? Hogyan
feleljünk meg saját és persze a gyerekünk, unokánk elvárásainak túl a negyvenen,
az ötvenen, a hatvanon is? Miben könnyebb és miben nehezebb az érett anyák élete
a fiatalabbakéhoz képest? Milyen középkorú nőként kismamává válni, és milyen
aktív, dolgozó nőként ellátni a nagymama szerepét is? Hogyan adjuk úgy a
legtöbbet a gyerekünknek, hogy közben ne vonjunk meg magunktól mindent? Hogyan
lehet képes ellátni az anya szerepét egy apa? Hogyan jutnak egyről a kettőre
azok a családok, ahol a mindennapos kihívások mellé extrák társulnak?
Háromszoros anyaként és háromszoros nagymamaként, számos szülői és nagyszülői
sikerrel és persze kudarccal a hátam mögött ebben a könyvben, ahogy talán már
megszokhatták, újabb tabukkal szállok szembe. Hiszek benne, hogy a sokszínű és
valóságos emberi történetek és a tanulságok segítenek majd szembenézni és
megküzdeni az anyai lét nehézségeivel és elfogadni saját magunkat is ebben a
gyönyörű feladatban. Tartsanak velem! Jakupcsek Gabriella