A magyarul is olvasható olasz világsiker, a Vita szerzője, az alig negyvenéves
Melania Mazzucco, ezúttal nem egy évszázad, hanem egyetlen nap történetét meséli
el. Huszonnégy óráét, éjféltől éjfélig. A színhely: Róma. Összefüggő és össze
nem függő, mégis egymás felé tartó történetek futnak össze, robbannak egymásba,
érnek közös véget ezen az egyetlen napon. Egy kislányé, akinek ma van a
születésnapja, apjáé, az ismert politikusé, aki rossz helyen rossz
kortesbeszédet mond, első házasságából született, lázadó fiáé, aki ma robbant
bombát egy McDonald?s-büfében, a fiatal feleségéé, aki titokban lakást keres, a
betegesen agresszív testőrjéé, akit elhagyott a felesége, utóbbié, akit ezen a
napon rúgnak ki az állásából, és aki ? miközben a nagylánya köldökpiercinget
csináltat magának, kancsal és dadogós kisfia pedig a politikuséknál
születésnapozik ? egy gyenge pillanatában óvatlanul beül gyilkosan féltékeny
elvált férje mellé a kocsiba, a nagylány jobb sorsra érdemes irodalomtanáráé,
aki? A kórusregény-technikát Mazzucco tudatosan és bravúrosan alkalmazza. A
pisztolylövések már a bevezetőben eldördültek. Hogy ki kire lő, egyre
sejthetőbb, az izgalom fokozódik. Hogy végül is mitől válik egy történetté ez az
egész, az a huszonégy órás flash back legeslegvégén derül csak ki.