Empátia A nyugati hagyomány emberképe zárt belső érzelmi és gondolati világot
jelenít meg, amely csak a beszéd révén nyílik meg a másik számára. Az utóbbi kb.
fél évszázadban viszont mind több adat bizonyítja, hogy az ember nagyon is
nyitott lény: tekintetén, mimikáján, gesztusain át nagyon sok nemverbális
csatorna is összekapcsolja emberi környezetével, beszéde, a szavakon túl, sok
lelki tartalmat rejt és közvetít, és az ember minden vonása, sajátossága - pl.
külseje, öltözéke, tárgyainak rendszere stb. - voltaképpen kommunikációt is
hordoz. Mindezt képesek vagyunk egymásban megérteni és értelmezni, ha figyelmet
fordítunk rá. Ilyen módon képesek vagyunk beleélni magunkat a másik lelki
helyzetébe, át tudjuk venni annak érzelmeit, rezonálunk a másik szándékaira,
rekonstruáljuk a perspektívát, ahogyan ő a világot látja, gondolkodik. E
képességünket, ennek alkalmazását nevezik empátiának. A beleélő megértést a
civilizáció háttérbe szorította, de a másikra hangolódás újra tanulható és
gyakorolható.Erről szól ez a könyv. Először 1978-ban jelent meg, akkor csak az
emberi kapcsolatok kutatása és a terápiás, segítő munka tapasztalatai tárták fel
a jelenséget, és a nemverbális kommunikáció sokféle csatornájának empirikus
vizsgálata mutatott rá láthatatlan kötelékeinkre, a másik arcjátékának,
hangjának, testtartásának, kézmozdulatainknak velünk született kifejező erejére,
amely akkor is nyomot hagy bennünk, ha nem tudatosítjuk, ha nem vesszük észre. A
belső figyelem ezt felismerhetővé teszi, és ezzel a másik ember valóságos lelki
helyzete tárul fel, a maga egyediségében. Ezzel félreértések szüntethetők meg,
és valódi szükségletekre és belső kérdésekre formálódhatnak pontos válaszok.Ma
már agykutatások is bizonyítják, hogy külön sejtek szolgálnak a másik ember
testi, mozdulati kommunikációinak leolvasására, és már a születés után
megkezdődik az anyai arc és tekintet kitüntetett megfigyelése, és a gyerek
körüli emberi megnyilvánulások sokféle értelmének feldolgozása. Ez az egész
gyermekkoron át zajlik, de a felnőtt korban a szavak veszik át a fő szerepet.
Lehet azonban az empátiát gyakorolni, fejleszteni.A könyv ezt a jelenségkört
mutatja be. Az empátia megismerésének tudománytörténete, a beleélés lélektani és
kommunikációs összetevői, a korszerű tudományos eredmények a beleélés
folyamatairól, és mindenekelőtt a fejlesztés lehetőségei, valamint a sokféle
alkalmazási terület, ahol az empátia segít, hatékonyabbá tesz bennünket,
humanizál, hiszen egymáshoz közelebb hoz, egymáshoz köt és egymás iránt pozitív
érzelmeket vált ki.A könyvnek ez a hatodik, átdolgozott és kibővített kiadása. A
szöveg igyekezik lépést tartani a tudományos fejlődéssel, de igyekezett
megőrizni az érthetőséget a művelt átlagolvasó számára.