A sátrában elnyúlva Michel a hajnalt várta. Az éjszaka vége felé vad vihar tört
ki, és csodálkozva állapította meg, hogy fél. Később az ég lecsendesült,
megeredt a csendes és nyugodt eső. Az esőcseppek tompa zajjal doboltak a sátor
vásznán, néhány centiméterre az arcától, de a sátor megvédte az érintésüktől.
Hirtelen az az erős érzése támadt, hogy egész élete erre a pillanatra fog
hasonlítani.