Ez a könyv szubjektív abban az értelemben, hogy átitatja a szerző emberképe,
ember-értelmezése. Más felfogások is léteznek. Ez a könyv tehát nem törekszik
arra, hogy felfedje ?a dolgok tényleges természetét?, vagyis nem tekinti az
embert egy olyan fajta külső realitásnak, amely független volna a képtől,
amelyet elméleteink segítségével megalkotni próbálunk róla. A könyv három fő
részből áll. Az I. rész az élet fontos területeiről vett példákon mutatja be
annak a néhány drámai következményét, hogy az emberek inkább bábunak, vagy
inkább cselekvőnek tekintik- e magukat. Itt többek közt önértelmezésünk más
emberekhez való viszonyunkban okozott következményeiről kívánok szólni, és
arról, hogy ezirányú felfogásunk miként befolyásolja, hogy általában mennyire
vagyunk készek nehéz helyzetbe került embereken segíteni, és hogy mások hatása
alatt állva résen vagyunk-e, vagy hajlandóak vagyunk embereknek
kellemetlenséget, fájdalmat és szenvedést okozni. A másokhoz való viszonyunk
mellett az egyes emberre tett hatást is megnézzük. Többek közt azt, hogy önmagát
cselekvőnek tekintve hogyan nő meg az ember esélye a nehézségek legyőzésére, míg
ugyanakkor az, aki magát inkább bábunak érzi, tehetetlenné, reménytelenné, egyes
esetekben depresszióssá is válhat, sőt meg is halhat. Amennyiben ezeket a
következményeket fontosnak tekintjük, azonnal felvetődik a kérdés, hogy vajon
milyen feltételek járulnak hozzá az önértelmezés egyik vagy másik formájának
kialakulásához.