ELŐSZÓ A szerző gyermekkorában kötött életre szóló barátságot a sísporttal.
Versenyzett sífutásban és síugrásban, s 1960 és 1966 között öt ízben nyert
országos északi összetett egyéni bajnokságot. Később edzőként dolgozott az
akkori legeredményesebb hazai síugrók körében. Majd a versenysporttól megválva a
kezdők felé fordult, hogy minél több érdeklődőt tanítson meg síelni s így
megismertesse őket e szép sport élményével és örömeivel. A tanítás mellett
tanult, hogy elméleti és gyakorlati tudását gyarapítva mind jobban taníthasson.
Oktatási munkája közben pedig nagyon sok személyes tapasztalatot gyűjtött. Ilyen
előzmények után vállalkozott a szerző hazai síirodalmunk gazdagítására.
Munkájában a síelés korszerű mozgásanyagát, annak rávezető gyakorlatait, tovább
a tanulás és tanítás módszereit ismeretei nagy alapossággal és mély
meggyőződéssel. Meg kell jegyeznem, hogy néhány sítechnika és módszertani
kérdésben eltér a nemzetközi és hazai elmélettől, az elfogadott gyakorlattól.
Síoktatóink körében ezek vita alapját képezhetik, mint ahogyan magam is vitatom.
Véleményem szerint azonban ez is csak az ügyet, a hazai síoktatás eredményesebbé
tételét szolgálja. Bízom abban, hogy a szöveg megértését segíti a gazdag - bár
nem mindig kellően kifejező - képanyag is. Kívánom, hogy minél többen
hasznosítsák a tanulásban és a tanultak csiszolásában e nagy ügyszeretettel és
fáradsággal készült munkát. (Kővári Károlyné)