Hiteles, őszinte, érzelmes vallomást vesz kezébe az olvasó. A szerző úgy avat be
ügyeibe, hogy az olvasó nem maradhat közömbös, végig a főhősnek drukkol, akiről
kezdettől fogva tudja, hogy nem valamilyen megátalkodott gonoszság vezette őt a
társadalom peremére, hanem külső körülmények és személyes gyengeségek sajátos
összejátszása. Az önpusztító, időnként a társadalomra is veszélyes alkoholista
önvallomásában soha nem vádol senkit, nem gyűlöl, nem keres a maga számára
felmentést, de nem vesz fel hősi pozíciót akkor sem, amikor bemutatja a
társadalomba való visszatérését. A főhős ettől nagyon rokonszenves és szeretetre
méltó. Hatása lesz az olvasóra, arra is, akinek segíteni akar, arra is, aki ma
még gőgös fölénnyel szemléli az alkoholistát. Az érdelkődő számára a műből
világossá válik, milyen hosszú, útvesztőkkel teli pálya vezet az alkoholfüggőség
kialakulásához. De azt is megérti, hogy ettől kezdve milyen végzetszerű a
társadalom peremére sodródás. A mi viszonyaink között erősek a stigmatizáló,
bűntető, kirekesztő mechanizmusok, nagyon hiányosak azonban a preventív, segítő
szolgáltatások. A könyv stílusa meghökkentően alpári, de a leírt képek, a
használt kifejezések nem eredetieskedők, hanem hitelesen szolgálják az
igazmondást - írta egy kriminológus a könyv 1991-es, első megjelenése előtt.