A Részeg józanok, melyet a szerző most újraírt, az első ifjúkori kisregénye
volt. Ez a mű azonnal bevezette őt a legsikeresebb magyar prózaírók sorába, és a
könyv sok kiadást megért. A történet egy paraszti mélynyomorból fölkerült,
önpusztító sorsot élt színész zseninek és orvosnőjének, egy zsidó származású
pszichiáternek a szenvedélyes szerelméről és halálba rohanásáról szól. * Ezt a
regényt ötven évvel ezelőtt nem mertem megírni. Féltem az igazságtól. Most
újraírtam az egészet. Elejétől végig. Nem tudom, van-e példa az irodalomban,
hogy valaki több mint fél évszázad múltán újraírja egész művét. Velem ez
történt. Visszamentem az emlékeimhez. Találkoztam azzal a gátlásos kamasz
fiúval, aki valaha voltam, és képzeletemben újra átéltem az egész országot
megrendítő eseményt, és egykori önmagamat is. Ennek a valóban megtörtént
tragédiának ugyanis én voltam az egyik főszereplője. A regény nem csupán
csodálatos barátaim vad és végzetes szerelméről, hanem az én örvénylő
vonzalmamról is szól, melyet magamnak sem mertem bevallani. Az öregkor bátorsága
kellett hozzá, hogy tisztábban lássam az igazságot. Talán megmenthettem volna
őket... Műveinket olvadó jéghegybe karcoljuk, hiú igyekezettel, hátha fönnmarad
belőle valami. Gondoltam, ha így van, maradjon meg az igazi. Müller Péter