Anton Doncsev, a kiváló bolgár író történelmi regényében a XVI. századba vezeti
olvasóját. A bolgár nép súlyos pillanatai elevenednek meg előttük, amikor a
törökök tűzzel-vassal mohamedán hitre térítik a Rodope hegység falvait, a
pásztorokat és családjaikat. A legendás hős, Manol és társai elé tragikusan
vetül a sorsdöntő kérdés: fejüket adják-e vagy hitüket, megvásárolják-e
életüket, assznyaik becsületét, a békés munka lehetőségét vallásuk, és ami ezzel
az adott pillanatban egyet jelent: ősi kultúrájuk, nemzeti öntudatuk árán? Erre
a szinte feloldhatatlannak tűnő problémára ketten próbálnak megoldást találni, a
regény két, egymást váltogató elbeszélője, Aligorko pópa, az Athosz-hegyi
szerzetes, valamint a Velencei néven ismert egykori francia nemes, ma névtelen
török zsoldos. A válasz, amelyet a regény szerzője rajtuk keresztül sugall,
korántsem sablonos, vagy egyértelmű. A Rodopei krónika olvasóját elbűvölik a
gyönyörű tájleírások, a távoli kor mesteri idézése, és a könyv erőteljes
filozófiai-etikai töltése. A jelentős művet Juhász Péter tolmácsolta, a
népdalokat Nagy László fordította.