Wulthas Aspegod szobrászmester magányosan él Kinummor városában. Egy napon
furcsa öregember látogatja meg és ráveszi, segítsen megkeresni egy régi isten
varázserejű könyvét. A szobrász barátjával, a városi hóhérral vállalja a
kalandot, ám érzik hogy a titokzatos idegen körül valami nincs rendben. Drob és
Blefs, a két kis erdei kószáló, találkoznak egy haldokló lovaggal, aki rájuk
bízza titkát. Meghallgatják a lovagot, és nem is sejtik, ezzel milyen veszélybe
sodorják magukat - véget ér a gondatlan élet, amikor megígérik, segítenek az
öreg vitéznek. Ősi, romos tornyok állnak szerte a birodalomban, hihetetlen
dolgokat mesélnek róluk. Az erdők mélyén különös, mogorva lények laknak - jobb
velük békességben élni, mert az erdő az övék. Régi időkből itt maradt
varázslatok, legendák és fejtörők nehezítik a kalandozók útját, és felbukkan egy
láthatatlan kard is. Hogy végül aztán mi történik a magányos szobrásszal, a
különös varázslóval, a kószálókkal, és a többiekkel, az kiderül a regényből,
amely a klasszikus tolkieni high-fantasy hagyományait folytatva szól hősökről és
gyávákról, barátokról és ellenségekről, az erdő hatalmáról és a paradoxonok
szépségéről.