Dr. Wolfgang Zumdick 1957-ben született, szerző, filozófus és független
kurátor. A többek között Joseph Beuysról, Rudolf Steinerről és tevékenységéről
megjelent könyvei mellett a Rudolf Steiner összkiadás társkiadójaként és
kommentátoraként katalóguscikkeket, valamint nemzetközi művészeti intézmények
részére tanulmányokat írt, és az Oxford Brooks University és más németországi és
ausztráliai egyetemek előadója. A nehéz olvasmányok sorát néha megszakíthatja
egy-egy könnyedebb írás, mely Rudolf Steiner emberi oldalát mutatja be, mint
amilyen a 2018-ban megjelent Koberwitz, 1924 is volt. Ez az útikalauz Rudolf
Steiner gyermek- és ifjúkorának helyszíneit mutatja be, miközben arról is
beszámol, hol és hogyan születtek azok a barátságok, amelyek szereplői Steiner
későbbi írásaiból is ismerősek. Helyesebb lenne a Rudolf Steiner
Alsó-Ausztriában cím, hiszen nemcsak bécsi helyszíneken játszódik, hanem azokat
a helységeket is bemutatja, ahova a család a vasutas apa áthelyezései nyomán
költözött, és ahol Steinert esetenként már gyermekkorában meghatározó élmények
érték. A magyar olvasó számára azért is érdekes ez a könyv, mert ha szeretné
személyesen megtapasztalni ezeknek a helyeknek a szellemét, akkor viszonylag
könnyen megteheti, hiszen egyik sincs 90 km-nél messzebb a határtól. Amikor
Rudolf Steiner 1879 nyarán 18 évesen először érkezik Bécsbe, egy a sok kozul,
aki a Dunai Monarchia fővárosából indul a bizonytalan jövő felé. Egy névtelen,
vidéki reáliskolai tanuló, aki a Bécsi Műszaki Főiskolán tanári képzettséget fog
szerezni. Ismert, hogy mi lett belőle: az életünket egészen napjainkig sok
területen tartósan megváltoztató szellemtudomány forradalmára. A biodinamikus
mezőgazdaságtól a Waldorf pedagógián át a feltétel nélküli alapjövedelemről
szóló politikai vitáig. Alig van olyan terület, ahol gondolkodása ne érne el mai
életünkig. A nép alsóbb rétegeiből származó fiatalember, aki nélkülözi a bécsi
polgárság ivadékainak szolid képzése mögötti nagyszabású hátteret, két
évtizeddel később ezreket von bűvkörébe, és elkezdi Európa filozófiai térképét
az egész földrészre kibővíteni. Ahogy látni fogjuk, ez olyan teljesítmény, amit
csak évekig tartó fegyelmezett önképzéssel lehet elérni. Steiner egész életében
örömmel emlékszik bécsi éveire, és ilyenkor mindig van egy jó szava a bécsi
értelmiségi körökről, és végül Életutam című önéletrajzában késői emléket állít
nekik. Rudolf Steiner méltányolja a bécsieknek ezt a majdhogynem erotikus
szerelmét a szellem és ugyanakkor az önmarcangolás iránt, amely időnként
teljesen excentrikus (akárcsak ma). Így például gondosan választotta meg egyszer
azt a megjegyzést, hogy Ausztria az az ország, ahol a pedantériát a slamposság
enyhíti. És valóban aligha képzelhető el nagyobb ellentét, mint a
Habsburg-monarchia metropolisza és Poroszország fővárosa között, ahol élete
második felében sok időt töltött Steiner, és amelynek állítólagos erényei
közmondásosak lettek. Bécs azonban életének a nyilvánosság előtt kevéssé ismert
fejezetét is jelenti. Steinerben most is az antropozófust és ezoterikust látják,
de alig ismerik az embert, aki a minden csillogása mellett már akkor a
túlélésért küzdő Dunai Monarchiában él, a filozófus, az értelmiségi és tudós, a
kávéházi Rudolf Steinert. Jó lenne, ha ez a könyv hozzájárulhatna ahhoz, hogy a
bécsiek előtt jobban megjelenjen Rudolf Steiner ? például az az ?alsó-ausztriai
paraszt?, akit Max Hayek fedezett fel benne egyszer, és a fin de sičcle
jellegzetes bécsi értelmiségije, aki Steiner ? sok más arca mellett ? mindig is
volt.?