Ez a verskötet kétségkívül érdekes olvasmány: formailag hagyományos,
tartalmilag modern versek, elgondolkodtató hangulatokat és izgalmas gondolatokat
keltenek az olvasóban. A sejtelmes, néhol komor sorokat olvasva ez a
Dumas-idézet jutott eszembe: ?Byron megesküdött nekem, hogy hisz a vámpírokban.?
(Alexandre Dumas: Monte-Cristo grófja). A visszatérő motívumok, (sötét, magány,
pók, árnyék, éjszaka, ágy, vér és főleg a denevérek) mintha azt sugallnák, hogy
egy titkos vámpír szavaiban, érzéseiben olvasunk. A sötétség kastélya c. vers
Drakulára emlékeztet, a ?Szeretem az éjszakát és elriaszt a fény? sor
úgyszintén. A Csak emberek és az Őszi nyugalom című versek viszont Hamlet
életről és halálról szóló monológját idézik. Imádom a modern költészetet, talán
éppen azért, mert mindenkinek mást mond, másként érinti meg a lelkét: nekem ezt
az érzést adja: kellemesen hátborzongató versek, talán egy fel nem ismert Lord
Ruthwen költeményei. Mindenkinek jó szivvel ajánlom, egy kaland ennek a kötetnek
az elolvasása. Dénes Ildikó irodalomkritikus.