A görög történetírás legnagyobb alakjának nyolc könyvből álló műve a
peloponnészoszi háború (Kr. e. 431-404) lefolyását Kr. e. 410-ig ismerteti. Az
eseményeket saját kutatásai segítségével rekonstruálta, s munkájához írott
forrásokat is felhasznált. A leírás folyamatába szónoklatokat illesztett, hogy
megvilágítsa a szereplők cselekedeteinek, a politikai döntéseknek az okait,
kifejezve személyes értelmezését mindannak okairól, ami bekövetkezett. A könyv
egyik legdrámaibb s a szofisztikus vitairodalom magaslataira emelkedő jelenete a
kicsiny Mélosz szigetét körülzáró athéniak és az erőszaknak nem engedő mélosziak
párbeszéde, amely a nagyhatalmak és a kisállamok örök és - a kicsikre nézve
többnyire végzetes - konfliktusának legjobb összefoglalása az egész ókori
irodalomban.