Czakó Gáborról lassan kiderül, hogy történetíró. Különböző műveiben
különféleképpen fog hozzá, a magyar rémmesékben ironikusan, apró, pajkos
történetekbe szedve, drámáiban drámaian, regényeiben mesélősen, a Beavatásban a
világ nagy szellemi folyamataiba ágyazva, de mindig Magyarország történetét
írja. A Pannon krétakör napi- és hetilapcikkeinek és néhány előadásának
gyűjteménye. Az alaphangot talán híres lakiteleki beszéde adja meg, a Tisztelt
nyulak! - kezdet?, melyben arról szólt 1987-ben, hogy évtizedek óta hatalmas
emberkísérlet folyik az országban - s persze a világon. A kísérlet tárgyai, mi
vagyunk, mi, emberek. Akkor úgy tűnt föl egy történelmi pillanatra, hogy a
kísérletnek a szocializmussal együtt vége. Tudjuk, hogy nem így történt. Hogy
miért nem és miként nem, arról szólnak a cikkek. A pillanatba kapaszkodva, de
mégis maradandóan, szubjektíven, de éppen ezért objektíven, mert személytelenné
dermedt világunkban egyre világosabban látjuk, hogy csak az hiteles, ami
személyes, és derűsen, mert az író különleges adottsága, hogy a negyedik
világháború, a pártokrácia és hasonló, keserves kérdések elemzésekor sem hagyja
el a remény, vagyis a kedély.