A magyar katonai utazástörténet fénykora az 1848-1849. évi forradalmat és
szabadságharcot követő tömeges emigrációval kezdődik, majd a múlt század második
felének háborúiban részt vett magyar katonákkal, a különböző tudományos
expedíciókban jelentős szerepet játszott katonatudósokkal, később az első és a
második világháború frontjain és hadifogolytáboraiban megfordult katonáinkkal,
végül pedig a XX. század első évtizedeinek hadtudományi céllal utazó hadfiaival
folytatódik. A magyar had- és kultúrtörténet egyedülálló jelensége a katonautazó
alakja, hiszen útleírásaik éppúgy olvashatók színes útikönyvként, mint
hagyományokat őrző vagy éppen háborús emlékiratként. Gazdagon illusztrált
könyvünkben - többek között - olyan kiemelkedő katonákról olvashatnak, mint az
Argentínát megjárt Czetz János, az Afrika-kutató Almásy László, a mexikói
huszár, Pawlowszky Ede, a Ferenc József-föld felfedezője, Kepes Gyula vagy a
világutazó Horthy Miklós.