A nagy angol regényíró valós hősöket akart rendkívüli körülmények közt
ábrázolni. Ilyen hős a Lidércfény Jude-ja is, akinek az alakjában itt-ott
önéletrajzi elemek is bujkálnak. 1888. április 28-án - ekkor merül fel a regény
ötlete Hardyban - ezt írja naplójába: Elbeszélés egy fiatalemberről - nem jut be
az oxfordi egyetemre -, küzdelmei és végső bukása. Öngyilkosság. Van ebben a
történetben valami, amit meg kellene mutatni a világnak, és én vagyok az, aki
megmutathatom nekik. Ez a fiatalember és a szerelme, az okos, felvilágosult Sue
későn találnak egymásra: mindketten elsietett, rossz házasság nyűgében élnek.
Mégis vállalják szerelmüket, és - akárcsak a többi Hardy-regényben -
összeütközésbe kerülnek a sorssal, a végzettel: ezúttal a képmutató
társadalommal, a pletykaéhes kispolgárokkal, akik elállják a társadalmi
emelkedés útját - Jude sosem jut be az áhított egyetemre - és a boldogsághoz
vezető utat. Szinte végzetesen tragikus ez a szép regény, a szerencsétlen
szereplőktől a sors minden boldogságot megtagad