Mostanában gyakran forgatom báró Podmanicszky Frigyes Emlékiratait... -írja
Krúdy Gyula 1926-ban A polgár című lapban. - Ah, milyen szerelmetes volt
városába ez a császárszakállas férfiú, akire még sokan emlékezünk, amint a régi
Kerepesi úton áttipegett a Pannónia felé, miközben tiszteletére megállították a
lóvasutat, és az ifjú Glück Frigyes úr, fogadós-atyja megbízásából, fehér
szalvétával várta a bárót a szálloda előtt! Azt a bárót, akinek különös mintájú
ruháit százlépésnyire felismerték a pestiek. Hasonló ruhákat legfeljebb Indiában
viselt egy egzotikus gyarmatalapító. Arcát mint népszerű íróét, cégtáblájára
festette egy irodalompártoló borbély a Szervita téren. Hosszú élete során a
magyar történelem egyik fontos szemtanúja, ahogy a kortársai nevezték, gibice
volt. Részt vett a pozsonyi országgyűlésen, Kossuth kortese lett,
huszárkapitányként és osztályparancsnokként harcolt a császáriak ellen, a
világosi fegyverletétel után közlegényként lefokozva hordta közfeltűnést keltő
szekerén a trágyát. A későbbiekben megalapította a Szabadelvű Pártot,
megépítette a Sugár útból az Andrássy utat, életre hívta és vezette az
Operaházat, a Nemzeti Színháznak is ő volt intendánsa, négyezer holdas aszódi
birtokából öregkorára már egyetlen holdat sem mondhat tulajdonának, mint ahogyan
a számtalan Elit bárónők és polgárlányok sem neki nyújtották kezüket, s magányos
utolsó éveiben készülő emlékirata margójára már a napi gondok számjegyeit, a
mosónő, a háziúr, a szabó számláját rovogatta. Krúdy Gyula regényt tervezett
írni e különös sorsú kockás báróról. Az utókorra gazdag anyagot hagyott. Az 1926
és 1934 között különböző lapokban megjelent, kötetnyire való regényrészletekből,
elbeszélésekből és egyéb Krúdy-íarásokból - ezt gyűjti magába a Budapest
vőlegénye - Podmaniczky élete így is körvonalazódik, és maga a kor imponálóan
gazdag kerek egésszé áll össze.