Válogatás a szerző régebbi és újabb írásaiból Szerző: Borsi-Kálmán Béla Gondolat
Kiadó, 2025 ?Munkamódszeréről Borsi-Kálmán Béla úgy szokott beszélni, hogy ha
valaki értelmiséginek tekinti magát, és azt szeretné, hogy kortársai és majd a
mindent eldöntő utókor is annak tekintse, nincs más választása, meg kell
próbálkoznia a hétköznapok kavargása és a történelem hosszú évszázadai során
sokszor ijesztően összekeveredett tények és események, hitek, képzetek, eszmék
és előítéletek szétszálazásával. Ehhez elsősorban arra van szükség, hogy a
történész megértse, ezek miként, milyen módon kapcsolódtak össze. A nemzeti
narratívák felfejtése közben a szerző tanulmányaiban a magyarországi, az erdélyi
magyar és román, valamint a regáti román politikai gyakorlatok eredményeinek
összehasonlításával a magyar polgárosulás folyamatának sikertelenségeit is
meggyőzően szemlélteti. B.-K. B. téziseinek egyik alapfeltevése, hogy a román
elit mellett a magyar számára is az etalonnak tekintett franciaországi volt a
kívánatos nemzetépítési modell. A szerző tanulmányai a két egymással versengő
nemzetépítés összehasonlításával azt a felismerést is erősítik, hogy a magyar
modernizáció nemesi, ezért rendies, hierarchikus és előítéletes jellegű, de
integráló és bizonyos változataiban építő is lehet, és ezek a meghatározó jegyek
politikai rendszerektől függetlenül és generációkon átívelően jelen vannak a
magyarok mentalitásában.? Zákonyi Botond előszavából Borsi-Kálmán Béla az ELTE
történelem?román szakán, Eötvös-kollégistaként szerzett diplomát 1973-ban. Ezt
követően először az OSZK Szakozó Osztályán, majd szabadúszó tolmácsként és
műfordítóként, végül az Európa Kiadó lektoraként dolgozott (1975. december).
1976. január 1-jétől az ELTE oktatója (1976?1981: a Román Tanszék tanársegéde;
1981 novemberétől a Kelet-Európa Története Tanszék adjunktusa, 1995-től docense,
s 2009 szeptemberétől egyetemi tanára.) Egyetemi (kis)doktori címét 1980-ban,
kandidátusi fokozatát 1990-ben szerezte történettudományból. Az Akadémia doktora
címet 2006-ban, míg a habilitációs doktori titulust 2007-ben ítélték neki oda.
1981?1990 között ? másodállásban ? a Nagyvilág című világirodalmi folyóirat
román, török és délkelet-ázsiai francia (vietnámi, laoszi, kambodzsai) rovatának
vezetője. 1982 és 1985 között a JAK-füzetek első szerkesztőbizottságának tagja.
1990 és 2015 között három diplomáciai missziót vállalt: 1990?1995: a bukaresti
magyar követség politikai és kulturális tanácsosa; 1999?2003: a párizsi magyar
külképviselet külpolitikai elemzője; 2011?2015: a francia belpolitika ?gazdája?
ugyancsak hazánk párizsi nagykövetségén. 2005 és 2011 között a brüsszeli és
párizsi székhelyű Institut Thomas More nevű francia?belga think tank budapesti
részlegének ügyvezető igazgatója. Szakterülete: magyar?francia?román viszony a
19?20. században, nemzettudati és tipológiai kérdések; diplomataként több
geostratégiai jellegű elemzést is közzétett. 2018. március 22. óta az ELTE
Történeti Intézete Kelet-Európa Története Tanszékének nyugalmazott professzora.
A kötet adatai: Formátum: 168 x 238 mm Kötés: keménytáblás Megjelenés éve: 2025
Terjedelem: 346 oldal