Népszerűen ?megírt munka, de különös érdekességet az ad neki, hogy szerzője az
utrechti egyetem őslénytan tanára és az ősemberkutatásnak nemcsak kiváló
szakértője, hanem tevékeny részese is. Amit könyvében olvasunk, mind személyes
élmény személyes tapasztalat. Jávai kutatásai és azok rendkívüli eredményei mind
az ősemberkutatás jelentős állomásai. Böngészés a távol-keleti kínai patikákban.
Pár hatalmas majomfog és új név vonul be a tudományba Gigantopithecus blacki.
Davidson Black-ról a pekingi ember felfedezőjéről elnevezett óriás ősmajom.
Aztán a Solo-folyócska melletti terasz ásatásának eredménye: a Homo soloensis: A
neandertali típusú jávai ősember, az egykori koponyavadász trófeáinak 11 koponya
maradványa. Majd az idősebb rétegekről kikerült Homo modjokertensis maradványok,
melyek a Dubois féle Pithecanthropusnál is kezdetlegesebbek és a pekingi
emberrel mutatnak fel minden tekintetben messzemenő egyezést. A Meganthropus
palaeojavanicus a jávai óriás ősember. Ennek csak egy állkapocstöredéke kerül
elő. Tíz év múlva azonban már egy másik lelet igazolja, hogy itt nem egy egyedi
eltérésről van szó, hanem méreteinél fogva a gorilla nagyságát is meghaladó
ősemberről. Végül még egy alsó állkapocstöredék, amit először valami elütő
orángutánnak tartanak. Csak mikor jobban preparálják bizonyul be emberi volta.
Ez a Megaphoropustól eltérő ősemberi alak, a Pithecanthropu dubius. De
Koenigswald könyvéből nemcsak saját kutatásainak eredményeivel, hanem a másik
sajátos keleti ősemberrel, a Sinanthroppus pekinensis-szel is megismerkedünk. Ez
a 45 egyed gyér maradványaiból Black és Weidenreich professzor által megformált
pekingi ember, mely sajnos a tudomány szempontjából oly tragikus véget ért. A
háború kitörésekor, Amerikába való mentésük közben e leleteknek teljesen nyomuk
veszett. Jávai kutatásai után Afrika következik és itt felkeresi a szerző a
harmadkori emberszabású majmok lelőhelyeit. Megismerjük a Prokonzult, azt az
emberszabású ősmajmot, mely az átmenetet képezte az alacsonyabbrendü és az
emberszabású majmok között. Ezután a dél-afrikai Swartkrans, az
Australopithecusok, a dél-afrikai félemberek hazája következik. Ezek a Broom
által Paranthropusoknak, Plesiantropusoknak keresztelt átmeneti alakok, fa
fogazatuk révén morfológiailag közel is állnak az emberhezde még is csak
majomszerűségben rekedtek. De találtak Swartkransban néhány olyan álkapocs
maradványt, amik nem olyan durvák és majomszerűek és ezeket a Telanthropusokat,
egyesek az Australopithecusok és az ember közötti átmenet alakjainak, mások
pedig márkezdetleges embereknek, az Australopithecusok kortársainak tartják.
Mindenesetre az emberré válás idejének és származásunk, fejlődésünk pontos
megismeréséhez még sok hasonló kutatás és nagyon sok lelet szükséges Amit
azonban eddig felderített a tudomány, azt Koenigsawaldnak ebből a könyvéből
megismerjük.