Csaknem egy évtizede már, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése 2000.
december 5-én egyhangú szavazással elfogadta a Nemzeti stratégia a
kábítószerprobléma visszaszorítására - a kormány kábítószer-ellenes
stratégiájának koncepcionális alapjai című dokumentumot, amely a 2010. esztendő
végéig hivatott meghatározni a hazai kábítószerügyi politikát. A százhúsz
oldalas dokumentum számos olyan szakmai célt sorol fel, amelyről okkal
alakulhatott ki konszenzus. Szinte mindenki egyetért azzal a céllal, hogy
megyénként legalább egy drogambulancia működjön, ezzel párhuzamosan a kisebb
addiktológiai rendelők országos hálózattá szerveződjenek, sor kerüljön az
addiktológiai szociális szolgáltató rendszer kiépítésére, vagy hogy
szenvedélybeteg emberek részére rehabilitációs munkahelyek létesüljenek. Ezek a
célok ugyan a kívánatosnál lassabban teljesülnek, a megfelelő számú és
színvonalú egészségügyi és a szociális ellátás működtetése olykor szervezeti és
finanszírozási nehézségekbe ütközik, legalább az elérendő állapotokról
egyetértés alakult ki. Figyelemre méltó viszont, hogy a 2000. évi Nemzeti
stratégia milyen kevéssé foglalkozik a kábítószer-használó emberek
gyermekvállalásának kérdésével: rövidtávú fejlesztési célként az olvasható, hogy
a terhes nők és a függő újszülöttek detoxikációját és gyógyszeres kezelését
szolgáló egészségügyi ellátást bővíteni kell, más konkrét feladatot viszont nem
említ a dokumentum. Pedig hányféle problémával találkozhatunk a
kábítószer-használat és a gyermekvállalás összefüggésében! Gondoljunk csak
azokra a szociális nehézségekre, amelyek egy problémás kábítószer-használó
édesanya életében jelentkezhetnek! Ha újszülött gyermekével haza szeretne menni,
van-e hova távoznia egy kórházból, van-e egyáltalán otthona? S ha nincs, hány
helyen találunk ma Magyarországon őt és gyermekét befogadni kész szociális
intézményt, amely hosszabb távon is ellátást nyújtana a számukra? Milyen
szülészeti és nőgyógyászati, újszülött-gyógyászati, addiktológiai,
pszichológiai, fejlődéspszichológiai kapacitások állnak rendelkezésre anya és
gyermeke támogatására? Mi a segítői szándékunk a gyógyszeres kezelésre és
detoxikációra nem szoruló anyákkal és gyermekeikkel kapcsolatban? Milyen
szolgáltatásokat szeretnénk nyújtani a nem szenvedélybeteg, de kábítószert
használó emberek számára, hogy biztosítsuk gyermekvállalásuk optimális
feltételeit? Szükségesnek tartjuk-e speciális, a szülészeti és nőgyógyászati
kérdésekben is járatos addiktológiai ellátások kialakítását, és ha igen, mit
kellene tennünk ennek érdekében? Milyen ismeretterjesztő programokat
valósítanánk meg e témakörben? A kérdések sora hosszan folytatható.