Soha egyetlen hópehely sem érezte magát felelősnek egy lavinában- A legtöbb
ember egy másik ember. Gondolataik valaki más véleménye, életük utánzat,
szenvedélyük idézet. Oscar Wilde Tudatosan belevágtam az önfelfedezés hihetetlen
utazásába 1990-ben. Fogalmam sem volt, hogy merre fog vezetni, mégis,
mindenképpen mennem kellett. Elegem volt. Ez a világ mindig is értelmetlennek
tűnt számomra: az igazságtalanság, az ostobaság, ahogy a Rendszer az embereket
gépekké változtatja, akik ugyanazon ismétlődő tapasztalatok és programozott
viselkedési minták körforgásában pörögnek egy helyben, s ezt görcsösen életnek
hívják. Nem mi éljük az életet - az élet él minket. Vannak kivételek, és sokuk
fogja olvasni ezt a könyvet, azonban a legtöbb ember elfogadja, hogy megmondják,
mit gondoljon, hová menjen, mit és hogyan tegyen. Nem így van? Nos, honnan kapod
a tényeket, amelyek alapján következtetéseket vonsz le magadról és a világról?
Ki dönti el, hogy munkanapokon mikor kelsz? Ki dönti el, hová mész, és odaérvén
mit teszel? Ki dönti el, hogyan tedd? Ha olyan vagy, mint az ebben az
álomvilágban szédelgő emberek döntő többsége, akkor döntéseidet nem te hozod,
hanem az életedre akaratát ráerőszakoló Rendszer, az irányítás pókhálója.