Ez a kötet a skót költészet klasszikus értékeiből: középkori balladákból és
Robert Burns verseiből nyújt válogatást. A balladaköltészet iránt a 18.
században nőtt meg az érdeklődés, Angliában és Skóciában ekkor jelentek meg az
első nagy gyűjtések. A természetes, egyszerű és friss népköltészeti hang
megújította a korszak irodalmát, és hatása azóta sem fakul. A skót balladák
Magyarországon azért keltenek erős visszhangot, mert az európai balladaköltészet
központja Skócia mellett Erdély. A székely és skót balladákban a földrajzi
távolság ellenére is közös, hogy a tragikus történetet olyan szaggatott,
szándékolt homályossággal adják elő, amely tág teret ad az olvasó képzeletének
és egyben a végsőkig fokozza a feszültséget. Robert Burns (1759-1796) fellépése
valóságos fordulatot hozott az angol nyelvű költészetbe, hiszen a klasszicizmus
és rokokó kifinomult irodalmiságával szemben a népköltészet ősibb, robosztusabb,
de alkalmanként nem kevésbé kecses kifejezésmódjához nyúlt vissza. Burns
lírájának személyessége, élményi hitelessége megtermékenyítőleg hatott nemcsak
hazájában, hanem például Magyarországon is. A skót balladák és Robert Burns
verseinek üdeségét furcsa módon az konzerválja, hogy nem irodalmi angolsággal,
hanem skót dialektusban szólalnak meg. Ezt fordításokban ugyan nem lehet
érzékeltetni, mégis, a magyar költészetben is hasonló elevenséget ad nekik, hogy
néhány kiemelkedő darabjuk Arany János nyelvén vált klasszikussá. Később pedig
Szabó Lőrinc, Kálnoky László, Kormos István és költőtársaik fordításai a nagy
elődhöz méltó módon szólaltatták meg a skót költészet remekeit.