Részlet a könyvből: ?Lassan és kínkeservesen tért vissza az öntudata. Mintha az
idők végtelenségén vergődne keresztül. Álmodott. Az álom vastag rétegein át
kapaszkodott fölfelé a dolgok képzeletbeli ősállapotából. Az ősiszapból
kiráncigált egy állábat, és ez az álláb ő maga volt. Amőbává alakult, de ebben
is ő lakozott; aztán hallá vált, de az is az ő lényét hordozta; majd minden
majomtól különböző majommá lett. És végre emberré teljesedett. De miféle
emberré? Mintha ködön át látná arc nélküli önmagát, egyik kezében görcsösen
markol egy sugárvetőt, a lába előtt hulla hever. Hát ilyen emberré.?