A trópusok utólérhetetlen pompája, növényzetének káprázatos szépsége,
virágainak édes illata, földjének titkos varázsa először Cejlon szigetén tárult
fel előttem. Tapasztalataimat Cejlon, az Éden-szigete címmel írtam meg. Ennek az
istenáldotta földi Paradicsomnak még csak egy párja van - s ez: Jáva, a
Szigetek-gyöngye. Cejlon hatalmas ősvadonával, hozzáférhetetlen rejtekeivel,
elefántcsordáival, magános öbleivel, ősrégi, sokezeréves kultúrájával, a sűrű
dzsungelben szunnyadó városaival, sziklatemplomaival olyan, mint a faragatlan
drágakő, - Jáva meg zöldelő, szelíd hegyoldalaival, pompásan művelt földeivel,
füstölgő vulkánaival, sűrű népességével, a szultánok fényes udvarával,
mozgalmas, modern életével olyan, mint a gondosan kicsiszolt, fényes gyöngyszem.
Ez a két hely az, ahol legpompásabban virít a természet, ahová legbővebben
szórta áldását a Teremtő. Hogy melyik szebb, fenségesebb, azt igazán nem tudnám
eldönteni, de nem is hiszem, hogy valaki megállapíthatná. Csak azt tudom, csak
azt érzem, hogy mind a kettő Földünk legfestőibb, legcsodásabb helyei közé
tartozik. A rubin és az igazgyöngy illenek legjobban egymás mellé - ezért követi
Cejlont: Jáva, a Szigetek-gyöngye. Budapest, 1936. A szerző.