Az Otthon vándorai elhagyják szülővilágukat. Már hosszabb ideje készülnek erre
az utazásra, hiszen jól tudják, hogy az őket éltető nap hamarosan kimeríti
utolsó energiatartalékait, és kihuny. A távozás időpontját azonban előbbre kell
hozniuk, mert pusztító ellenséges hatalom tűnik fel a világegyetemnek abban a
részében, amely eddig csak az övék volt; az Xtrykxek leigázással,
megsemmisítéssel fenyegetik őket. Az otthoniak már évmilliók óta nem ölnek, nem
pusztítanak, nem háborúznak. Erkölcsi érzékük elutasítja az élőlények
pusztítását, eszközük sincs hozzá, a fogalmat sem ismerik már, elfelejtették. És
most hirtelen védtelenné váltak. Szinte menekülésszerűen hagyták el hazájukat:
az Otthon bolygót, hogy áttelepüljenek a világegyetem egy távoli részébe. Bowud
parancsnok és társainak űrhajója azonban belefut egy gyilkos erejű
Xtrykx-támadásba. És itt a nagy kérdés: mit tegyenek? Hagyják elpusztítani
magukat? Vagy védekezzenek? Netán próbáljanak ellenállni? Támadni? Mi a
fontosabb: az életben maradás vagy a szokásokhoz, az elvekhez való ragaszkodás?
Az a megoldás, amit kényszerűségből választanak, újabb, hihetetlen kalandokba
sodorja őket.