Változó világunkban elbizonytalanodik értékrendünk, ha nem értjük azt, ami még
megmaradt nekünk. Gyermekeink igényei, ha nem lesznek rokonok a miénkkel, s nem
becsülik, ami a miénk ? nem értik majd, hogy miért születtek ide? ?Az éremnek
két oldala van? ? szoktuk mondani, amikor több oldalról világítunk meg valamit.
Manapság ez különösen megszívlelendő módszer, mivelhogy már rég elfelejtettük
egyes szokásaink értelmét, és nem is tudjuk, hogy mit cselekszünk. Pedig mi
vagyunk (mindnyájan!) az a nép, akiknek a néprajzban feltárt összefüggések
világítanának rá olyan tartalmakra, amik valaha értelmét adták a ma már
mechanikus cselekedeteinknek ? érdemes hát megismerkedni néhánnyal. Különösen az
ünnepeinkre vonatkozóan alakult át a hozzáállásunk, mégis önkéntelenül hordozzuk
bennük a régmúlt emlékeit és értékeit. A világ változik, s a különböző népeknek
a különböző sorsa másként alakítja a közös emberi szokásokat, sőt sokszor
összekavarja. Mi magyarok szigetként élünk itt Európában, amit főleg nyelvünknek
köszönhetünk de sokszor így alakulnak szokásaink is. Bár múltunk lehet ősi ? ez
sok esetben kétségtelen ? de a mai kereszténységhez is köthetőek. Sokban azonban
felismerjük még a keleti hitvilágbeli elemeket is. Múltunkra vonatkozóan így
tudatosításuk új feladat, saját feladat, hogy ne merüljön magyarságunk eredője
végleg a feledés homályába!