Bödőcs harmadik könyve a legmagasabb rangú művészet. De nem ám holmi tiritarka
férfiszerelem dicsőítése! Nem. Bödőcs vaskosan kemény, fagyott
pásztorkutya-dákójú, nőimádó művészetet szállít továbbra is, amely úgy csordul
le az olvasónak a zsarnokságot kikiáltó okoskodás és picsogás redvás falatkáit
folyton nyelni kényszerülő kiszáradt torkán, mint egy tányér ízletes
oroszlánfóka-fitymakrémleves.