ELŐSZÓ A Keleti örökségünk sorozat elindításának gondolata 1993-ban fogant meg.
A sorozat olyan művek megjelentetését vállalta, amelyek a kunsági kultúra
kutatásainak eredményeit összegzik, illetve annak keleti kapcsolataira
vonatkoznak. A sorozat indító kötete Mándoky Kongur István posztumusz kiadású
munkája, a magyarországi kun nyelvemlékeket veszi sorra. Ezt követően
Hagyományok, kapcsolatok és hatások a kunok régészeti kultúrájában címmel
Pálóczi Horváth András könyve jelent meg, majd török, tatár, csuvas költők
verseit ismerhettük meg Cseh Károly fordításában. 1996-ban A puszta fiai címmel
kazak költői antológia látott napvilágot Körmendi Lajos kitűnő tolmácsolásában.
A sorozat újabb kötete a néprajz területére vezeti el az olvasót. Főként a
közép-ázsiai törökség népéletének azokra a területeire, amelyeket alig ismerünk.
Az első fejezet a Tien-san kazakok, kirgizek lakta vidékének néprajzát vázolja.
Megismerhetjük a lótartást, kumiszkészítést, népi táplálkozást, viseletet,
gazdálkodást, településszerkezetet s mindezek alapjául szolgáló rokonsági
alakulatokat, azok terminológiai rendszerét, s végül a temetkezési szokásokat, a
sírjelölési formákat. A második fejezet a Duna-Tisza közi közép- és késő avar
kori koporsóhasználat keleti analógiáit hozza nyelvészeti és recens néprajzi
adatok segítségével. A harmadik fejezet a játékkultúra interetnikus kapcsolatait
tárgyalja az astragalus példáján át. A bokaízületi csontok (astragalus)
játékként és jóslószerként egyaránt ismertek a kazakok, mongolok, kumükök,
oszétek, törökországi törökök játékkultúrájában, szabályai a magyar
kapójátékokkal mutatnak rokonságot. Az aprócska csontjáték történeti korokat és
népeket köt össze, szép példáját adva a kultúra interetnikus kapcsolatainak. A
kötet negyedik fejezete a népművészetnek a nomád hagyományokig visszanyúló
ágához, a nemezeléshez vezet el bennünket. Közép-Ázsiából kiindulva Kis-Ázsián
és a Balkánon át a Kárpát-medencéig mindenhol ismerték a gyapjúfeldolgozásnak
ezt a formáját. A pásztorhagyományokat őrző népeknél ma is az élő népművészet
egyik ága a nemezkészítés. A tanulmány törzsanyaga a törökországi hagyományokat
mutatja be. A törökországi nemezelés részletesebb tárgyalása azért is indokolt,
mert itt manufaktúrákban fejlődött, s már-már ipari méretűvé vált a nemezelés,
míg Közép-Ázsiában megmarad kalákában végzett asszonyi foglalatosságnak. Kunsági
nyelvi adatok tanúsítják, hogy a nemezelés ismeretét a kunok Közép-Ázsiából
hozták magukkal. A kötetben szereplő minden tanulmány alapgondolata a kunsági
kultúrához való kötődés. Ha mégoly gyenge szálon függő kapcsolatról is van szó,
számunkra fontos, mert a magyar kultúrának egy sajátos színfoltját erősíti. Ez
indokolja, hogy e tanulmánykötet a Keleti örökségünk sorozatban jelenjen meg. A
feldolgozott témakörök több éve folyó terepmunka eredményei. A kazakság gazdag
hagyományvilágának kutatása jó lehetőségeket kínál különösen a néprajztudomány
számára. A javuló kazak-magyar kulturális kapcsolatok reményeink szerint
megnyitnak minden sorompót, és megérthetjük végre hogyan alakul a térség etnikai
és kulturális arculata, a huszadik századvégi változások milyen fejlődési
irányba lendítik a térség nemzeti önállóságra törekvő népét. Ezúton is
köszönetet mondok Torma Józsefnek, Magyarország kazakisztáni nagykövetének a
közép-ázsiai kutatásaimhoz nyújtott segítségéért, és mindazoknak a kazak és
török családoknak, akik gyűjtőmunkám során segítségemre voltak. Karcag, 1997.
december 1. Bartha Júlia