Pájer Antalt 1842. július 26-án szentelték pappá Egerben. Kevéssel ezután
Füzesabonyba helyezték segédlelkésznek. Itt szolgált akkor is, amikor 1844.
február 18 és 21 között Petőfi nevezetes egri látogatására sor került. A városba
alighogy belépő költő a líceum közelébe érve egy épp arra sétáló papot
pillantott meg, akitől elsőként Pájer Antal felől érdeklődött. Amikor a
kérdezett füzesabonyi káplánkodásáról értesült, Tárkányi Béla hollétét kezdte
firtatni, s az újabb információk alapján őt kereste föl és tőle kapott szállást
a papnevelő intézetben. Legendák szövődtek a költő meleg fogadtatásáról és
lelkes ünnepléséről az egri kispapok körében. Minderről a legrészletesebben és a
leghitelesebben Zalár József számolt be, aki akkor az intézmény hallgatója volt.
Tőle tudjuk azt is, hogy Petőfi a papneveldében is emlegette Pájer Antalt. A
költészetért leginkább rajongó kispapok ?az iskolai órákon kívül minden idejüket
a híres vendég ?társaságában töltötték, aki most már szívesen s igen érdekesen
beszélgetett mindenről, főképp katonaéletéről. Igen sajnálta, hogy Pájerral, kit
nagyon becsült, nem találkozhatott; szerette volna őt, mint mondá, főleg a
ťSzittyavirágokŤ-ért üdvözölni, melyek annyira megtetszettek neki, hogy egy
almanachból, melyben megjelentek, kiírá azokat. Ez a versgyűjtemény azzal a
szándékkal készült, hogy a Petőfi által is ?nagyon becsült, méltatlanul
elfelejtett papköltő emlékéről lefújja a múló idő, a feledés porát.