Hát ez meg mi? - bök Nikétasz úr, a bizánci birodalom legfőbb bírája és
történetírója az orra elé tolt, nehezen kisilabizálható irományra - Baudolino
maga alkotta nyelven írt, kamaszkori naplójára - az Úr 1204. esztendejének eleje
táján. És Baudolino mesélni kezd. Bizáncot keresztes martalócok fosztogatják, a
város lángokban áll, menekülniük kell, de Baudolino közben is mesél és mesél. A
meséje nyomán kibontakozó kópéregénynek - a világhírű író-filozófus legújabb,
immár negyedik, diadalútját járó regényének- a hőse ő maga, Baudolino,
Rőtszakállú Frigyes paraszti származású fogadott fia. Méghozzá felettébb
tevékeny hőse: Baudolino képzelő- és tettereje nem ismer határokat. Legfőbb
ötlete egyenesen a Német-római Császárság egészének sorsát igyekszik új útra
terelni... Ötlet és valóság viszonya azonban - a korábbi Eco-regényekből ismerős
módon - igencsak összekuszálódik. Létező személy-e a távol-keleti János pap, és
írt-e levelet Barbarossának (a pápának, a bizánci uralkodónak)? Mi közük a
babiloni háromkirályoknak a Grál-legendához, Nagy Károlyhoz és a Német-római
Császársághoz? Baudolino és a cimborái mindenesetre elhatározzák: maguk mennek
el a világ végére, János pap országába... Hogy a végén (de még inkább azon túl)
megint mindenre fény derüljön, természetesen.