Második kiadás Szerző: Pálffy Géza MTA Történettudományi Intézete, 2015 A nagy
érdeklődésre tekintettel már második kiadásában napvilágot látó kötet a Magyar
Királyság és a Habsburg Monarchia ez ideig szisztematikusan alig kutatott, 16.
századi sokrétű kapcsolatrendszerét vizsgálja. A könyv elsősorban azt a
folyamatot elemzi, hogy az 1526. évi mohácsi csatát követően a megmaradt magyar
állam miként csatlakozott a Habsburgok Közép-Európában német?osztrák, magyar és
cseh területekből létrejövő ún. összetett államához (composite state). A
monográfia részletesen feltárja, hogy a katonai, pénzügyi és gazdasági téren
egyaránt erős integráció ellenére a Magyar Királyság milyen módon tudta
megőrizni különleges pozícióját a Bécsből, majd a századvégen részben Prágából
irányított Habsburg államszövetségben. Magyar, osztrák, szlovák és horvát
levéltárakban végzett kutatásokra építve Pálffy Géza számos területen hoz
újdonságokat és árnyalja eddigi ismereteinket. A kötet feltérképezi, hogy a
magyar arisztokraták, főpapok és nemesek miként vettek részt a bécsi és prágai
uralkodói udvarbeli döntéshozatalban. Részletesen bemutatja az oszmánok ellen
Magyar- és Horvátország területén kiépített új határvédelmi rendszert, valamint
külön fejezetekben foglalkozik a Magyar Királyság sokrétű (katonai, pénzügyi,
gazdasági) közép-európai szerepével (mint védőbástya, meghatározó
jövedelemforrás és éléskamra). A szerző kiemelt figyelmet szentel a szuverenitás
intézményeinek (országgyűlés, uralkodókoronázás, vármegyék) és szimbólumainak
(magyar korona, címerek, zászlók, pecsétek) is, érzékletesen bemutatva, miként
volt lehetséges a több területen erős centralizáció ellenére a királyság
szuverenitásának és a magyar rendek befolyásának megőrzése, azaz miként
maradhatott meg a Magyar Királyság a közép-európai Habsburg Monarchia
legönállóbb államának. Az MTA BTK TTI ?Lendület? Szent Korona Kutatócsoport
támogatásával újra megjelenő monográfia összességében számottevő mértékben
módosítja azt a hagyományos felfogást is, amely a kora újkori magyar történelmet
a Habsburg-dinasztiából származó magyar uralkodók ellen vezetett szabadságharcok
sorozataként mutatja be. E koncepció helyett elsősorban a mindenkori
kompromisszumkényszerek és kiegyezésrendszerek keretében elemzi a magyar
történelem 1526 utáni sorfordulóit.