útleírás Bánki Éva 220 oldal kiadva: 2020 Jelenkor Kiadó Velence, ez a
túlzsúfolt ékszerdoboz, ahova sokan vágyakoznak, a világ egyik
legellentmondásosabb városa. De mennyit láthat valóságos jelenéből és a
múltjából az, aki csupán néhány nap alatt járja be a nevezetességeit?
Megadathat-e egy átlagos közép-kelet-európai író számára, hogy akár hosszú
hónapokig élhessen ebben a luxustól csillogó városban? Bánki Éva Velence iránti
szenvedélyes érdeklődésének, no meg egy ösztöndíjas lehetőségnek köszönhetően
kislányával együtt hosszú hónapokat töltött el a városban. Útirajzából
érzékletes képet kap az olvasó Velence hétköznapi életéről és a turisták számára
láthatatlan lakosairól is egy felnőtt nő meg egy kislány szemével. A jelenkori
Velence díszletei mögött megpillanthatjuk a középkori Velencét, a könyörtelen
kalmárköztársaságot és az alkonyi fényben tündöklő, XVIII-XIX. századi várost.
Megismerjük Magyarország és Velence közös történelmének fordulópontjait, és
eltöprengünk azon, mi lehetett a titka az oly sebezhetőnek látszó, mégis
hihetetlenül stabil Köztársaságnak. A Telihold Velencében egyszerre személyes
hangú úti beszámoló és szerteágazó kultúrtörténeti kalandozás. A nap csak a mi
érkezésünk örömére sütött ki. Február van, minden kő, minden fadarab, minden
csempe hideget lehel. Sehol sincs meleg, se a múzeumokban, se a könyvtárakban,
se a ferences patronatóban, ahova szülinapozni járok a gyerekkel. Effie néni
lakásában csak kora reggel és késő este működik a távfűtés. Természetesen
hálózsákban alszunk. Hideget lehelnek az újságok, a könyvek, a poharak, a
törülközők, lúdbőrözve lépek ki reggelente a folyosóra.