Szerkesztette: Zsupán Edina Gondolat Kiadó, 2015 ?Az archívumok működését az
elméleti reflexiók általában kevéssé szokták exponálni. Részben azért, mert a
teoretikusok igen ritkán szokták testközelből ismerni az anyag megőrzéséhez
kapcsolódó intézmények valódi működését, részben pedig azért, mert egyszerűbb
axiomatikusnak tekinteni s nem bolygatni az interpretálandó anyag
fennmaradásának a körülményeit, így legalább a kiindulópont nem vet föl rögtön
dilemmákat. Pedig érdemes azzal szembenézni, hogy már itt is erős értelmezői
szempontok működnek: az archívum sem áttetsző médium, s végképp nem csupán
olyasmi, amely egyszerűen fenntartja nekünk a forrásokat. Ha egy hagyatékban az
iratokat létrehozó intézmény eredeti ügykezelési gyakorlatát megőrzik a kutató
számára, az ezért jelent nélkülözhetetlen információkat ? ám persze más a
helyzet, ha személyi hagyatékkal van dolgunk. Ekkor ugyanis már az anyag
tárolására kialakított őrzési elvek erőteljes és preformált értelmezési
szempontokat jelentenek, amelyek a későbbi feldolgozás ? gyakran nem is exponált
? elveit is meghatározzák. Nyilván meg kell különböztetnünk a hagyatékon már
tudatosan nyomot hagyó személyiség értelmező gesztusait attól az esettől, amikor
egy szétszórt anyagból kell rekonstruálnunk a személyiségjegyeket, de éppen az
az érdekes, hogy még egy teljesen tudatos örökhagyó személyiség szándékai is
átértelmeződhetnek az archívumi rendezés során.? Szilágyi Márton: Archiválás és
kánonizáció A kötet adatai: Kötés: Kartonált Megjelenés éve: 2015 Terjedelem:
216 oldal