Szerző: Jan Philipp Reemtsma Atlantisz Kiadó, 2017 Egy civilizációs formát az
jellemez, ahogyan kijelöli azokat a területeket, ahol az erőszak tiltott,
megengedett vagy kívánatos. A társadalmi bizalom kötődik e zónák stabilitásához.
A modernség evolúciós eszménye szerint a tiltott erőszak tartományának a
megengedett és a kívánatos erőszak zónáinak rovására kell bővülnie. Ma úgy
véljük, hogy az öncélú erőszak irtóztató, legitimálhatatlan, és ha mégis
találkozunk vele, annak mindig valamilyen egyéni patológia az oka. Ahol ez sem
segít, ott rejtélynek nyilvánítjuk. [A kötet] olyan témát tárgyal, amely a
szerző megítélése szerint mindeddig nem kapott kellő figyelmet: bizalom és
erőszak összefüggését. Három fő kérdés merül fel. Először: hogyan alakult ki a
modernségnek, azaz a XVI. és XVII. század válságaiból megszülető
európai-transzatlanti kulturális formációnak az a specifikuma, amely, úgy tűnik,
minden más kulturális formációtól megkülönbözteti, nevezetesen az, hogy az
erőszak alkalmazásához különleges legitimációt tart szükségesnek? Másodszor:
hogyan sikerül a modernségnek összeegyeztetnie egyfelől ezt a legitimációs
szükségletet és azt az önképét, hogy az erőszakot minimalizáló jövő felé tart,
másfelől azt, hogy a valóságban nagyon is létezik benne az erőszak? Harmadszor:
miért van az, hogy a XX. század erőszakexcesszusai súlyosan érintették ugyan a
modernség önképét, de ? egyelőre ? nem vezettek oda, hogy egy vállrándítással
letérjünk a különútról? (részlet a kötet Előszavából) Jan Philipp Reemtsma
(1952, Bonn) az újkori német irodalom hamburgi professzora, Wieland művei
kritikai kiadásának szerkesztője. A társadalmi erőszak kutatója, a Hamburgi
Társadalomkutató Intézet megalapítója. Ő kezdeményezte a Wehrmacht gyilkosságait
bemutató nevezetes kiállítást. A kötet adatai: Kötés: kartonált védőborítóval
Megjelenés éve: 2017