Noran Libro Kiadó, 2015 A Hazám című esszégyűjtemény 14 magyar értelmiségi ?
köztük író, orvos, szociológus, filozófus ? vallomását tartalmazza arról a
hazáról, amelyet többségi vagy kisebbségi alkotóként, gondolkodóként nap, mint
nap megélnek. Fájdalmas, önmagukat olykor a pátosz hangjától sem kímélve írnak a
bennük lakó egyetlen, mások arról a sok hazáról, amelyet magukkal hurcolnak
mindenütt a világban, ahol alkotó emberként, vagy civilként megfordulnak.
Töprengések és vívódások. Hol van a haza annak, aki Romániában él, de
Magyarországra is gondol, amikor félnie, féltenie kell. Hol van a haza a
többszörös disszidensnek? Hol annak, akit a haza egyszer eldobott, és, amikor
tehette, akkor sem fogadta vissza? A haza-e az, aki elenged, és nem fogad? S
akinek több hazája volt ? hiszen magyarok vagyunk Közép-Kelet-Európában ?, annak
melyik az igazi. A kötet adatai: Formátum: 175 x 225 mm Megjelenés éve: 2015
Terjedelem: 120 oldal ?A Lehel kürtje kapcsán olvastam, hogy a jászok büszke
népe régebben él hazánkban, mint mi, magyarok. De mi az, hogy mi, magyarok?
Szemben a jászokkal, kunokkal és palócokkal? Vagy Petőfivel, amikor még
Alexander volt?? (Bitó László) ?A határon túli magyarok hálás rokonszenve
értette meg velem, hogy mi a különbség a hazám és népem/nemzetem között. Ha már
a történelem kegyetlen eseményei miatt különböző is a hazánk, a magyarságunk
összeköt minket.? (Dr. Czeizel Endre) ?A kérdés csak az, hogy a haza új ruhája
új testet takar-e, vagy a test a régi, csak a ruha lett új? A 21-ik századba
lépett magyarok megváltoztak-e a 20-ik században élt szüleikhez és
nagyszüleikhez képest?? (Csepeli György) ?Ha van hazám, akkor az az összegyűrt
térkép, a kettétépett fénykép, az elégetett napló. Ha van hazám, akkor az a
megsemmisített múlt, a felégetett föld.? (Dragomán György) ?Az otthon azért
otthon, mert onnan nem kergetnek ki. Úgy mondhatnám, ha kikergetnek, akkor már
nem otthon. A haza viszont eldöntheti, hogy ki tartozik hozzá és ki nem, bár a
kikergetett is vallhatja, hogy mindennek ellenére, ez az ő hazája.? (Heller
Ágnes) ?Hazamenni egzisztenciálisan nincs mire, de időnként, amikor a feleségem
vagy én erősebben megéljük az idegenségünket a norvég környezetben, fel-felmerül
a visszaköltözés kérdése közöttünk. Ilyenkor felelevenítjük azokat az
emlékeinket, amikor a saját hazánkban éreztük idegennek magunkat, meg belenézünk
az otthoni hírekbe, amelyek sose kecsegtetnek semmi jóval, és visszabillenünk a
megelégedésbe.? (Kun Árpád) ?Nem tudok írni arról, hogy milyen az én hazám. Az
csak van. Az a feladata, hogy van. Egyszerűen csak egy természetes állapot,
adott, mint a gravitáció.? (Lángh Júlia) ??az az állam, amelyben nemzetem
többsége él, nem lehet a hazám, és nem azért, mert én máshol születtem, egy
múltbéli Magyarországon, hanem azért, mert máshol élek ma is. Jogot talán adna
nekem ? tényleg adna-e még? ?, de ugyanakkor elveszíteném a szülőföldemet, és
ezt nem akarom.? (Markó Béla) ??Én úgy látom, hogy nem az embereknek kellene
elmenni ebből a Hazából, hanem az olyan szarkeverőknek, mint ön, vagy mint önök,
mert, ahogy a közvélemény mondja önök csak egy kinyomatlan kelés a dolgozó
magyar emberek testén, vagy olyanok, mint a pióca, másnak a vérét szívják maguk
dologtalan semmittevők!!!?? (Máté Gábor) ?Ha tehettem volna, és ha tehetném (?)
nem élnék csak itt, túl tágas és izgalmas hely a világ ahhoz, hogy csupán
egyetlen helyen legyünk otthon benne, ha ugyan mi vagyunk otthon valahol, s nem
az otthon van bennünk, amit kicsomagolunk hol itt, hol ott, többé vagy kevésbé.
Úgy is mondhatnám: legnagyobb bőröndöm Magyarország, dugig a nyelvvel, ami
anyagom nekem. ?Fogadj szívedbe, édes bőröndöm!?? (Parti Nagy Lajos) ?Az élhető
ország megteremtéséhez alapvető a demokratikus jogok megőrzése, a gyűlölködés
megszüntetése, egymás megbecsülése. Tisztelnünk kell a más véleményen lévőket,
és semmiképpen nem szabad őket hazafiatlansággal vádolnunk.? (Solymosi Frigyes)
?Én 1975-ben ?útilapuval? hagytam el Magyarországot. Annak az évnek a májusában
a Belügyminisztérium egy olyan úti-okmányt adott nekem és családom tagjainak,
ami szerint ez érvényes a világ valamennyi országára, kivéve Magyarországot. A
?hazá?-val való szakításnak ennél drámaibb fordulatát nehéz elképzelni.?
(Szelényi Iván) ?Torontóban magyar kivándorlókkal találkoztam. A szemnek az a
különös csillogása, amely számomra 35 esztendeje oly annyira megszokott más
kanadai betelepülők arcát fürkészve, akiknek pillantásából ragyog, hogy az élet,
bármely cudar volt is velük eleddig, új esélyt kínált nekik, a magyarok szeméből
hiányzik. Nem vidámak. Nem is szomorúak. Egykedvűek. Ez talán a legrosszabb.?
(Varnus Xavér) ?Éltem egy hazában, amelynek Jugoszlávia volt a neve és élek egy
nyelvben, amelynek Magyarország a hazája.? (Végel László)