Excalibur, Budapest, 2008 200 oldal ˇ ISBN: 9789639285736 Hölgyeim ?és uraim,
önök ne tudnák, hogy a világ tele van szuperhősökkel? Szuperhős szinte minden
bokorban megterem mostanság. Képregényhősök, filmsztárok, szuperemberek és
szupernők tucatjait láthatjuk képregényekben, moziban, számítógépes játékokban,
és még ki tudja, hogy hol. A csapból is folydogáló szuperhős áradat úgy látszik,
felpiszkálta a paródiákat termelő Stanley Steelt is, aki ebből az apropóból
összeütött egy humoros kis történetet, és jó szokásához híven odapiszkált egy
kicsit a szuperhősök népes gyülekezetének. Az abszurd humor fenegyereke, aki
sajátos stílusú paródiáival meglehetős ismertséget vívott ki magának az elmúlt
tizenkét évben, amióta írásra adta a fejét, ezúttal is agyament sztorit ötölt
ki. Főhősünk Peter A. Parkőr átlagos fiúként éldegélt, iskolába járt, parkőrként
dolgozott, így délutánonként kutyagumit szedett a parkban, emellett rózsákat is
gondozott, amikor egy szép napon véletlen baleset érte: megszúrta egy
génmanipulált rózsa tüskéje, amitől egy heveny hahotára ingerlő, mégis kafkai
átalakulást követően, szuperhőssé alakult. Ő lett a Csókember, olyan szuperhős,
akihez hasonlót még nem hordott hátán a Föld. Nem akarom lelőni a legjobb
poénokat, úgyhogy inkább kanyarodjunk el egy picit, és vessünk egy pillantást az
eszement karakterek neveire, akiken időnként egészen felszabadultan röhöghetünk.
Bitumen, Csacskanő, Békaember, Vak Ember, Láthatatlan Ember és persze a
főgonosz, Tök Ász tényleg nem okoznak csalódást. Abszurd humor és kaland remekül
elegyedik, és a történet sem rossz. A könyv végén pedig egy remek slusszpoén
után az olvasó úgy érezheti, egészen jól szórakozott. Természetesen ez a könyv
sem tör irodalmi babérokra, vannak benne logikai bukfencek, elvarratlan szál is
akad néhány, de ez Stanley Steelt sem zavarja túlságosan, sőt, még ezekből is
viccet csinál. A szerző bevallottan elsődleges célja a szórakoztatás, és az,
hogy az ember elfelejtse a mindennapok gondjait, teljesen kikapcsoljon, néhány
órán keresztül csak a nevetéssel törődjön. És ez, azt hiszem, nem is olyan rossz
dolog manapság.