A BAe Harrier egy brit együléses V / STOL vadász-, támadó- és felderítő
repülőgép, duralumínium félhéjszerkezettel. A Harrier építésének eredete
1957-ben keresendő, amikor Lord Sydney Camm (Hawker Aircraft) és Dr. Stanley
Hooker (Bristoli Siddeley Engines) megkezdte egy taktikai repülőgép építését a
bristoli üzemek legújabb turbóventilátoros motorjával, akkor még BS néven. 53.
Kifejezetten a függőleges tolóerő-vektorhoz lett igazítva, így biztosítva a
merevszárnyú repülőgépek függőleges felszállását. A motor kipufogógázait négy
lépcsőzetes fúvókára irányították, amelyek párban helyezkedtek el a törzs elején
és hátulján. A fúvókák elfordulási tartománya meghaladta a 90 fokot, ami
lehetővé tette a kipufogógázok közvetlen hátrafelé irányítását normál
repüléskor, függőlegesen lefelé a fel- és leszálláskor, illetve az átmeneti
szakaszban bármilyen szögbe. A motor köré a Camm egy kompakt, hagyományos, magas
szárnyú fém repülőgépvázat épített. A törzs elülső részében egyszemélyes kabin
kapott helyet, mely mellett két fix, álló légbeömlő volt a félkör
keresztmetszetű motorokhoz. A kétkerekű fő- és egykerekű futómű párhuzamosan
épült a törzs középső tengelyébe. A hat prototípus közül az első 1960. október
21-én szállt fel először. Kevesebb mint egy év elteltével teljes átmenet történt
a függőleges emelkedésről a vízszintes repülésre és ismét lebegésre. 1965
februárjában az Egyesült Királyság kormánya hat tesztrepülőgépet rendelt. Ezek
voltak az első példák, amelyek a Harrier nevet kapták. A szabványos Harrier
repülőgépeket Nagy-Britannián kívül egyedül a spanyol haditengerészet használja,
ahol a gépeket Matador néven ismerik. A mai napig a Harrier repülőgép egy tucat
változatát gyártották le. Kronológiailag az első a Harrier GR.1 volt (1969-ben
szolgálatba állított támadó repülőgép). Gyorsan elkészült a T.3-as verzió,
vagyis a Harrier GR.1 kétszemélyes iskolai verziója. A következő változat a
Harrier GR.3, amely a Pegasus 11 Mk 103 hajtóművekkel szerelt repülőgép
legmodernebb rohamváltozata, 1978-tól a Sea Harrier jelzésű változatot is
gyártják, az FRS.MK.1 típust. amely a falklandi háború idején kitüntette
magát.1982-ben vadászrepülőgépként. A háború során szerzett tapasztalatok
eredményeként megszületett az FA.2 verzió, amely jobb repüléstechnikával
rendelkezik, beleértve a nagyszerű Blue Vixen radart, nagyobb teherbírást és
szélesebb fegyverválasztékot képes használni. Műszaki adatok (GR.3 változat):
hossz: 14,37 m, szárnyfesztávolság: 7,6 m, magasság: 3,42 m, maximális sebesség:
1185 km/h, maximális emelkedési sebesség: 254 m/s, harci sugár: 420 km,
fegyverzet: fix - nem felszerelt , felfüggesztett - 3176 kg terhelésig.