Címlap: sárgarigó (Oriolus oriolus) Elnevezése aranyos tollazatára utal. Számos
népi neve tanúsítja népszerűségét: aranybegy, aranymál (mál: mell),
aranymálinkó, sármálinkó (sár: sárga), sárga lórió stb., amelyek mind a gyönyörű
tollruhára vonatkoznak. A sárgarigó, amint azt az egybeírás is jelzi, nem rokona
a rigóknak, nevét pusztán habitusa alapján kapta. A hím éneke egyike a
legkellemesebb madárénekeknek. Szavát a népnyelv úgy értelmezi, mintha azt
kérdezné, hogy ?kell-e-dió-fiú?? Időnként kellemetlen, érdes, nyávogó hangot is
hallat. A trópusi Afrikából a sárgarigó csak akkor tér vissza költőhelyére,
amikor itt a fák már kilombosodtak. Nálunk ártéri erdőkben, ligetekben,
fasorokban, alföldi akácosokban, nyárfásokban, arborétumokban, tanyák
facsoportjaiban sokfelé megtelepszik. 1. kis fakopáncs (Dendrocopos minor) A
legkisebb európai harkályfaj, alig verébnagyságú. Közepesen gyakori, de ritkán
szem elé kerülő állandó madarunk. 2. kék cinege (Cyanistes caeruleus) Népi neve:
molnárcinke, fehér arcára és sapkájának fehér szegésére utal. Éneke a
széncinkéénél több szótagú, csengő ciű-titi? ciü-titi? ciű-titi- v.
ci-ci-trere-szerű finom kis trillázás. A terepen a kék cinkével ritkábban
találkozunk, mint nagyobb rokonával. 3. csörgő réce (Anas crecca) Hangja
jellegzetes rövid, dallamos kri-kriik-prik, kvek-kvek. A táplálkozó récecsapat
?beszélgetése? halk sípolássá folyik össze. Hangja alapján kapta a kis pergő
réce nevet. Egyéb népi nevei: apró réce, mert ez a legkisebb vadrécénk; tükrös
ruca, mert ragyogó zöld színű, nagy szárnytükre van; ezreskacsa, mert ?költéskor
néha ezres csapatokban jár?. Sebes, fecskeszerű röptéről hívják fecskerécének
is. Magyarországon ritka fészkelő, de gyakori átvonuló. 4. fehér gólya (Ciconia
ciconia) Legnépszerűbb madaraink egyike. Faluképünk nem lenne teljes a fészkében
álló, hátravetett fejjel kelepelő, vagy a nyújtott nyakkal, kifeszített
szárnyakon vitorlázó gólyamadár nélkül. Költészetünkben is kitüntetett helye
van. A fecske mellett a gólya a magyarok legsajátosabb tavaszhirdetője és a tél
közelségét jelentője. Ők hozzák meg, ők búcsúztatják el nyarunkat. Népi nevei:
cakó, házi gólya, esztrág, eszterág. Kattogó, kelepelő hangja van. 5. füsti
fecske (Hirundo rustica) Nyálával összetapasztott sárcsomócskákból álló csésze
alakú fészkét mindig belső térbe építi: előszeretettel telepszik meg nyitott
épületekben (istállókban, csűrökben, pajtákban), befészkel falusi házak
tornácára és régi kalapos kéményekbe egyaránt. Sokszor a szó szoros értelmében a
ház tűzhelye fölött zajlik családi élete: ki-be járva a nyitott konyha- vagy
kamraablakon. Innen szaknyelvi nevének ?füsti? jelzője. A gólya mellett a fecske
a magyarság egyik tavaszhirdetője és nyárbúcsúztatója. A népköltészetben hírvivő
madár, kivált a boldog szerelem postása. Szélső farktollai erősen megnyúltak,
erre utal a magyar köznyelvi neve: villásfarkú fecske. 6. kis őrgébics (Lanius
minor) Májustól szeptemberig tartózkodik Magyarországon, innen a köznyelvi neve:
nyári gébics. Feje és háta szürke. Az Alföldön szórványosan költ. A mezővédő
erdősávok és útmenti fasorok irtása állományát veszélyezteti. 7. gyurgyalag
(Merops apiaster) A gyurgyalag a Kárpát-medence legszínpompásabb madara.
?Étlapján? előkelő helyet foglalnak el a fullánkos hártyásszárnyúak. Messzire
hallatszó, kellemes pru-pru, gyurr-gyurr-szerű bugyborékoló hangját a levegőből
hallatja. Költőüregét homok- és löszfalakban alakítja ki. A hazai állomány fő
vonulási iránya alapján mondják török fecskének is. 8. vörös vércse (Falco
tinnunculus) A vércse szavunk származékszó: a vér főnév -cse kicsinyítő képzős
alakja. A névadás alapjául a tollazat vöröses foltjai szolgáltak. Éles kliklikli
hangját gyakran hallatja. Tájnyelvi neve: tilinkómadár (Alföld). A sólymokkal
ellentétben a vércse gyakran ?szitál?, azaz egy helyben lebeg a levegőben, hogy
vadászterületét alaposan szemrevételezhesse. 9. fülemüle (Luscinia megarhynchos)
Elbűvölő énekét egyre erősödő hű-hű-hű-hű-hű szótagokkal, ún.
crescendo-strófával vezeti be. Párzási időszakban hangját éjjel is hallatja.
Irodalmi neve a perzsa eredetű bülbül. Költői neve a csalogány, amelyet Kazinczy
Ferenc alkotott a csalogatni igéből. A csattogány (ahogy Jókai nevezte)
galériaerdők, csalitosok, ligetek gyakori fészkelője. 10. tengelic (Carduelis
carduelis) A tengelic Magyarországon gyakori fészkelő és állandó madár.
Színpompás pintyféle. A piros arc faji bélyege. Kedveli a gyümölcsösöket,
ligeteket, faluszéli gyomos-gazos árokpartokat, mezsgyéket és a bogáncsosokat.
Magyar neve hangutánzó szó: a madár tig-lic, tige-lic hívogatóját adja vissza,
mintha azt mondaná, hogy ?cibaki-cibaki? ide-ide-tengelice-mind!?. Ez az alapja
a stiglic jövevényszavunknak is. 11. gulipán (Recurvirostra avosetta) A gulipán
talán a legkecsesebb parti madarunk. A sekély vízben gázolva, jellegzetes
kaszáló mozdulatokkal keresi a táplálékát. Szikes tavaink ritka, védett,
fészkelő madara. Kora tavasszal hallható panaszos, fuvolázó kluip-kluip
kiáltása. Fölfelé görbülő csőrkáváira utal népi neve: kaszaorrú sneff. 12. uhu
vagy nagy fülesbagoly (Bubo bubo) Az uhu a legnagyobb európai bagolyfaj, amely
fülszerű tollpamatot visel a fején. Innen a köznyelvi nagy fülesbagoly neve.
Röpte nesztelen. Hangja: mély, rövid u-uh, a második szótag elhalkuló. Negyedik
ujja ún. vetélőujj: előre és hátra egyaránt fordíthatják.