Az Omega második nagylemeze majdnem egy évvel elődje, a Trombitás Frédi és a
Rettenetes emberek megjelenése után, 1969 karácsonyának közeledtével került a
boltok polcaira. Az albumot az együttes beat-korszakának csúcsának tartják,
olyan slágerekkel, mint a Gyöngyhajú lány és a Petróleumlámpa. Utóbbi, mint
nyitódal is egészen másképp szól, mint amit az Omega ezidáig hangstúdióban
rögzített. A felvétel energikus és nyers, de ez jellemző az egész albumra.
Időnként határozottan rockba hajlik a zenekar stílusa. Ez a kísérleti hangzás
már a Tűzvihar ezen az albumon felcsendűlő változatára is rányomja a bélyegét,
de a kiteljesedésre még várni kell pár évet. Fontos rocktörténeti tény továbbá,
hogy ezen az albumon hallható először Laux József kísérletezése a dupla
lábdobbal is. Ezt oldják fel a könnyedebb stílusgyakorlatok, amelyben a zenekar
lazán játszik. A kirobbanó hangminőségű kiadványt természetesen itt is
bónuszanyag teszi teljessé: két kapcsolódó kislemez négy dala került fel az
album után. Omega: Kóbor János: ének, gitár Benkő László: billentyűk, egyéb
hangszerek, vokál Laux József: dobok, konga Mihály Tamás: basszusgitár, cselló,
vokál Presser Gábor: zongora, orgona, ének, vokál Molnár György: gitár
Közreműködött: Tolcsvay László: szájharmonika (1)