Brazil rózsabors - Schinus terebinthifolius Raddi - (más néven: perui bors,
rózsabogyó) A rózsabors az úgynevezett borsfa termése. Az érett bogyókat
megszárítják és sólében áztatják, körülbelül 4 mm-es nagyságú, egymagvas
csonthéjú termések. Édes és aromás - a terpénes íz emlékeztet a borókabogyóéra,
hiányzik belőle az a csípős íz, amiről a bors esetében a piperin gondoskodik.
Teljes aromája a magok széttörésekor bontakozik ki. A termések körülbelül 3-5%
illóolajat tartalmaznak. Az édes íz a jelentős mennyiségben tartalmazott cukorra
vezethető vissza. A bogyók fogyasztása némelykor légzési nehézséget és
nyálkahártya-irritációt idézhetnek elő, ezért csak óvatosan szabad alkalmazni.
Brazíliában a (Schinus terebinthifolius), Peruban pedig a (Schinus molle L.)
borsfafaj honos. Az előbbit elvitték Floridába, ma ott vadon nő. Az S.
terebinthifoliust gyakran díszcserjeként ültetik a földközi-tengeri országokban.
További két faja (Schinus dependens és Schinus latifolius) arról nevezetes, hogy
a Chilében kedvelt, chicha nevű ital belőlük készül. Az Európában fűszerként
forgalmazott rózsaborsot túlnyomó részben Reunion szigetéről importálják.
Elsősorban díszítéshez használják. Szárított állapotban gyakran összekeverik
egyéb borsfajtákkal, az átlátszó borsőrlőben asztaldíszként szolgál. Főzéskor
nem érdemes bors helyett használni, mivel azt nem pótolja.