A Földközi-tenger mellékéről származó, régóta ismert és használatos fűszer. A
magok gömbölyűek, sárga színűek, szagtalanok, enyhén csípős ízűek. A magok
illata, csípős ereje csak akkor szabadul fel, ha összetörik, és vízzel keverik.
A víz aktiválja a magban lévő enzimeket, a folyamat eredménye a jellegzetes ízt,
illatot adó illóolaj. A mustármagról már a Bibliában is említést tesznek. A
görögök és a rómaiak az őrölt mustármagot gyógy- és fűszernövényként használták.
III. Dárius perzsa uralkodó állítólag egy zsák szezámmagot küldött Nagy
Sándornak, hogy megmutassa, hány katonája van, mire Nagy Sándor egy zsák
mustármaggal válaszolt, hogy megmutassa, nemcsak a mennyiség számít, hanem az
erő is. Arab kereskedők hozták a középkorban Spanyolországba, innen terjedt el
hamarosan egész Európába. Különösen híres a francia mustárgyártás, Dijon (a
mustár fővárosa), Meaux, Bordeaux komoly termelői központ. A mustár szó a latin
mustum szóból ered, mely a szőlőlé neve, hiszen azzal kevertek az őrölt magból
pasztát, melynek a mustum ardens, azaz a csípős paszta volt a neve. A Indiában a
magokat olajban pirítják, amíg kipattannak és elszürkülnek, aztán különböző
főzelékekbe és dhalokba keverik őket. A mustármag gyógyhatása közismert,
különösen a magas vérnyomás és az emésztési panaszok esetében.