Az árpa a hideg mérsékelt öv legősibb és ma is legfontosabb gabonaféléje.
Származási helye Tibet. Számos kedvező hatással rendelkezik, amely megszokott
táplálékainkra nem mindig jellemző. A teljes árpa gazdag nyomelemekben:
káliumot, kalciumot, magnéziumot, foszfort tartalmaz (méghozzá kétszer annyit,
mint a barna rizs), mindezek pedig elengedhetetlenek a normális szív- és
agyműködéshez. Emellett megnyugtatóan hat az idegrendszerre, sőt még
vizelethajtó hatású is. A lábasban vagy serpenyőben megpörkölt árpa hasznos a
levesben: az ily módon elkészített levesbetét könnyű, puha, meleg, könnyen
megemészthető és igen finom. Atermészetes táplálkozás előnyeit hirdető
szakemberek is azt javasolják, hogy az árpát és a gabonaféléket előbb pirítsuk
meg serpenyőben szárazon, ez ugyanis könnyebben emészthetővé teszi őket, növeli
a tápértéküket, és javítja az ízüket. Megpiríthatjuk a sütőben egyszerre is,
ahogy megvettük, 1-2 kg-ot: ez nagyon praktikus, és az otthoni tárolás során
megvédi a gabonát mindenféle élősködővel és kártevővel szemben. Elkészítése A
gabonaféléket mindig vízben főzzük, mivel a tej fehérjetartalmú, nem
egyeztethető össze a keményítővel. Azokon a vidékeken, ahol a kása mai napig
megmaradt nemzeti ételként (Tibet, Kína, Oroszország), a parasztcsaládok mindig
vízzel készítették, és növényi olajokkal tették táplálóbbá. Arra még csak nem is
gondoltak, hogy cukorral főzzék, mint manapság sok úgynevezett reform receptben
előfordul, és szervezetünk számára ártalmassá és emészthetetlenné teszi ezt az
értékes táplálékot. Rágás közben a kása több nyálat igényel, mint akár a
pirított kenyér, de ez a feltétele annak, hogy a nyálban lévő enzimek (ptialin)
megkezdhessék a keményítő cukorrá alakítását. Így már érthető a jelenség, hogy
az igencsak étvágygerjesztő sült hús íztelen masszává válik szájunkban a rágás
során, a gabonákból készült kását azonban, pedig kezdetben nem igazán vonzó,
egyre finomabbnak és édesebbnek érezzük. A helyesen elkészített árpát jól
feldolgozza a szervezet, de ahhoz, hogy a tápértéke és emészthetősége maximális
legyen, hántolatlanul és valamilyen formában hőkezelve, megfőzve, illetve
csíráztatva fogyasszuk. A magokat előzetesen háromszoros vízmennyiségben
legalább 3-4 órára, de akár 1 napra is beáztatjuk. Ugyanabban a vízben főzzük
egyenletesen kis tűzön 25-30 percig, majd lefedve közepesen meleg sütőben
(100-120as fokozat) hagyjuk dagadni (maximum fél-1 órát). Célszerű lágy vizet
használni (buborékmentes ásványvizet, szűrt víz), mert ezzel jelentősen
lerövidül a főzésidő. Hogy érdemben fejezhessük be a kása dicséretét, ejtsünk
szót még egy előnyéről! Elég nehéz pontosan meghatározni, hogy egy zöldséges
vagy húsétel mennyi idő alatt készül el. Mindenképpen nagy tapasztalatot és
figyelmet igényel, azonkívül függ a nyersanyagok fajtájától, korától,
érettségétől. Nem így a kása esetében! Ha előre beáztattuk, néhány perc alatt
finom és hasznos étel készíthető belőle, utána már csak dagad, amíg a kosztosok
megjönnek. Ugyanakkor az egyoldalú táplálkozást hamar megunhatjuk, és nem is
kívánatos (sőt, orvosi ellenőrzés nélkül veszélyes lehet!), hiszen megvonjuk
magunktól az értékes és szükséges tápanyagokat. Ezért nagyon ajánlom a
zöldségekkel kombinált recepteket. Úgy állítottam össze a példákat, hogy
megmutassam az árpában rejlő gazdag lehetőségeket.