kusz-kusz: olyasmit jelent, hogy -jól megsodort-. A kusz-kusz észak-afrikai
specialitás, az étel alapját házilag készítik. Egyenlő mennyiségű búzadarát és
lisztet gyúrnak-forgatnak-ráznak, sodornak össze kevés sós vízzel addig, amíg a
dara átmérője a kétszeresére nem nő és teljesen gömbölyűvé nem válik. Ekkor
kevés olajjal locsolják meg. Mivel a munka nagyon fáradságos, a háziasszonyok
egyszerre nagyobb mennyiséget készítenek, és a maradékot szétterítik száradni,
mint nálunk a gyúrt tésztát. A kuszkusz készítése és a felhasznált alapanyagok
sora vidékről vidékre változik. Marokkóban sáfránnyal, Algériában paradicsommal,
Tunéziában pedig jó csípősen, Harissa szósszal (chili, fokhagyma, kömény,
koriander, olívaolajjal) szeretik. A kuszkusz lényegében a bulgurnak (napon
szárított durumbúza) egy finomabb szemcseméretű aprítéka, melynek főzése a
bulgurhoz hasonlóan, rövid idő alatt megtörténik. A végeredményben van
különbség. Állaga sűrűbb, kásaszerü. A kusz-kusz a felforrás után, miután
kihült, az édességeket kedvelőknek sokoldaluan felhasználható. Keverhető hozzá
mazsola, egyéb gyümölcsaprítékok, aszalványok, vagy egyszerüen lekvár, méz...
stb. Laktató étel.