Karácsonyi versek (illusztrált) ?Sercints gyufalángot, s képzeld amaz estet, a
jászlat, padlóhasadékban keressed a vad hideget, és az éhet ? a tálban. S a
puszta? Az mindenütt ott a világban. Sercints gyufalángot, s képzeld amaz
éjfélt. A tűz körül barmok, holmik, effélék, képzeld ? amint arcod kendődbe
törölted ? az ott Mária, József s pólyában a Kisded. ?Brodszkij azt a
határvidéket térképezi fel, ahol a remény hitté változik, mert kétségbeesetten
szükségünk van hitre, mert sehogy sem tudunk jól élni ebben az életben anélkül,
hogy hinnénk valamiben, ami túl van a puszta létezésünkön. Michael Austin
1962-ben, azaz huszonkét éves korában írta Joszif Brodszkij az első ?karácsonyi
köszöntőjét az Istenember? születésnapjára. Ő maga fogalmazott így,
visszatekintve, élete vége felé, amikor már egész ciklus született ilyen
költeményekből. Az a legelső költemény, a ?Karácsonyi románc? ma már az orosz
költészet rejtélyes, sokat elemzett, véglegesen talán nem is megfejthető
klasszikusa. Mint ahogy sok más vers is gyakran idézett klasszikus lett: a
?Menekülés Egyiptomba?, a ?Karácsonyi csillag?, a ?Bölcsődal?, a ?Szónoklat a
kiömlött tejről?. A költemények jó része magát a krisztusi történetet idézi meg:
a gyermek Jézus rácsodálkozását a világra, sorsa megsejtését, az aggódó Mária
alakját ? s mindazt, amit a művészek azóta is oly sokszor próbáltak már
elképzelni. S vannak versek, melyekben a költő önmagát mint az ateista
Szovjetunióban vergődő embert mutatja meg. Ez a kis könyv így nemcsak egy nagy
költő ajándéka karácsonyra, hanem költészetének kvintesszenciája is:
gondolatilag, formailag, érzelmi amplitúdójában is roppant változatos ciklus,
amely ugyanakkor a hitről való elmélkedés és az emberi sorsot vállaló keresztény
Istennel való törődés, vívódás, együttérzés csodás történetévé áll össze.
Kétnyelvű kiadásban, Soproni András fordításában jelenik meg a kötet, melyet
Keresztes Dóra illusztrációi díszítenek.